Rövid, forró nyár?

Az euró mellett sokak szerint Szíria lehet a másik ok, amely miatt minimum az EU-nagykövetek szintjén nagyon is könnyen elképzelhető egy augusztusi válságtanácskozás. De persze az euróövezetben is éppen elég gyúanyag van. Augusztus közepén Görögország újabb törlesztést kell hogy teljesítsen, addigra mindent rendezni kellene a „trojkával”, miközben a Nemzetközi Valutaalap már jelezte, hogy újabb görög igények finanszírozására nem látnak módot.

Márpedig az athéni kormány alkudni akar, végül is ennek ígéretével verték meg nagy nehezen júniusban a szélsőbalt. A görögök mellett konokul lázadnak a spanyolok is – többek véleménye szerint itt lehet majd igazán forró a nyár augusztusban. A fél éve még abszolút többséget szerzett kormány általános gyűlölet tárgya, az egymást követő utcai demonstrációk mindennaposak. Akad, aki attól tart, hogy spanyol földön a helyzet hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Olaszországban egyelőre még nem az utca, csak a politikai osztály – meg a piac – feni a késeket. Mario Monti helyzete változatlanul nagyon gyenge, és ne feledjük, tavaly Silvio Berlusconi is a nyári felfordulásoknak köszönhetően bukott meg miniszterelnökként.

Ez a másik ok, amiért az Európai Unió menedzselésében érintett kör akkor sem nagyon fog nyugodtan pihenni, ha történetesen megússzák brüsszeli riasztás nélkül a nyaralást. Mert az már most előre látható, hogy a rövid, forró nyarat jó eséllyel még nehezebb, több feladványt egyszerre adó ősz követheti. Végül is rögtön szeptemberben nem kisebb dolgokra van kilátás, mint Németországban a karlsruhei alkotmánybíróság döntésére az Európai Stabilitási Mechanizmus és a fiskális paktum ügyében, Hollandiában pedig parlamenti választások következnek.

Az előbbinél egy esetleges negatív döntés fenekestül felforgathat minden eddigi projektet, az utóbbinál simán kormányzati pozícióba manőverezheti magát Geert Wilders szélsőjobboldali, EU-szkeptikus pártja. Márpedig október–december során az euró – és közvetve az EU – egész jövőjét meghatározó döntéseket kell majd hozni, a jelenlegi tervek szerint minőségileg újabb szintre emelve az európai integrációt. Az még csak-csak elmegy, ha az euróból mindig is tüntetően távol maradó britek a dologból kimaradnak. No de ha a hollandok is...

További nehezítő körülmény, hogy ősztől kipihenten ismét munkába vetik magukat a brókerek is: újult erővel kezdődik majd a piaci spekuláció. Aligha kérdéses, hogy mindenekelőtt Spanyolországot és Olaszországot veszik célba, ahol az unióval ma még együttműködő kormányok pozíciója belülről napról napra gyengül. Spanyolországban oly mértékű általában a politikai elittel szembeni ellenszenv, hogy még a Rajoy-kormány esetleges bukása sem feltétlen hozna megnyugvást, hanem meglehet, hogy éppen a káosz válna általánossá. Olaszországban pedig ismét ugrásra készen áll Berlusconi, és bár újbóli hatalomra kerülését a megfigyelők többnyire esélytelennek tartják, az is tény viszont, hogy az egész megroggyant belpolitikai paletta képtelen felkínálni egy hiteles, működőképes, bázissal rendelkező politikai erőt az ország vezetésére.

Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az őszi-téli napirend euróválság nélkül is bővelkedik tagországokat megosztó, esetenként alaposan szembe is fordító tételekkel (így mindenekelőtt a 2013 utáni hétéves keretköltségvetés véglegesítésének a feladatával), akkor jól látszik, hogy az EU politikai elitjének van mire készülnie a vakáció alatt is. Tartalmi kérdésekben is, de akár pusztán erőgyűjtésben is. Mert a nyár talán rövid lesz, de az ősz biztosan hosszú, és jó eséllyel forró is.