Hogyan harcol pozíciójáért a Déli Áramlattal a Gazprom?

 A néhány éve még kényelmes helyzetét mára megingatta a csökkenő európai gázkereslet, az észak-amerikai piac helyett ideirányított egyéb gáz, de főként az, hogy a gázválság után Európa a fejébe vette: gázbiztonságot akar. Így amint felpörgött az európai Nabucco gázprojekt, a Gazprom azonnal ráajánlotta a Nabucco „gázforrásvidékére”, nyomvonalára és piacaira a maga Déli Áramlatát, mondván, éppen ez nyújtja majd az Európa által áhított gázbiztonságot.

A két vezetékterv máig folyó rivalizálása során eddig főként a Nabucco gazdasági megalapozatlansága volt a téma, nem is véletlenül. Máig nincs a csőnek gázeladója, a lehetséges exportőrök kivárnak, taktikáznak. Úgy tűnik, éppen egy olyan konstrukció viszi majd előre az ügyet, amelyik a ma legesélyesebb szállítónak gondolt azerieket a gázszállítás hasznából is részesítené. Ez azért érdekes, mert a Gazprom ugyanezt szeretné a saját gáza kapcsán Európában, de az uniós jog nem engedi.

A Déli Áramlat ellen az a gyakori vád, hogy a terv az európai orosz befolyás erősítésének az eszköze. Az amerikai Jamestown Alapítvány azt is állítja, hogy a számos csővariációval a Gazprom egymással szembe állítja a térség országait, miközben nyugati támogatókat gyűjt úgy, hogy ottani cégeknek részesedéseket, befolyásos személyeknek pedig pozíciókat osztogat a beruházásban.

A nagy rivalizálás azért is érdekes, mert a jelenlegi és a belátható gázigények mellett még jó ideig nincs szüksége Európának az egyik hatalmas pénzbe kerülő gázprojektre sem. Mégis mindkét oldalon lendületes a készülődés, mindkét oldalon a gázbiztonság zászlaját lobogtatva. Bármit is értenek ezen, az tény, hogy a gázellátás módja az energetikai, azon keresztül pedig a gazdasági befolyás eszköze lehet. Ennek megteremtése vagy kivédése pedig már minden pénzt megér.