Több munka, kevesebb eredmény
Felcsillanni látszik némi remény a munkaerőpiacot illetően, miután éves alapon növekedést mutatott a foglalkoztatás harmadik negyedéves adata. A 80 ezres bővülés egy része ugyan kétségkívül a közfoglalkoztatás bővüléséből adódik, amelynek – reálgazdasági szempontból – sok hozadéka nincs. Valószínűnek látszik az is, hogy a harmadik negyedéves GDP adat kedvezőtlen lesz, vagyis kissé leegyszerűsítve azt láthatjuk, hogy míg többen dolgoznak, kevesebb értéket teremtenek. Természetesen igaztalan lenne kifelejteni azt a tényt, hogy a foglalkoztatás növekedése rendes körülmények közt is csak késve jelentkezik a GDP-adatokban. A fenti, lecsupaszított megállapítás azonban nem csupán a harmadik negyedévre igaz, összességében a trend világos: a több munkáskézhez recesszió társul.
Mindezek mellett a versenyszféra bizonyos ágazatainak bővülése mára lassan beérni látszik. Az évekkel ezelőtt tervezett, kidolgozott autóipari fejlesztések, a meglévő termelő kapacitás bővítése mára látható, beszállítókkal együtt néhány ezer családnak biztos pontot jelent. Amellett, hogy más ágazatokban durva realitás a létszámleépítés, a kissé sarkosan Mercedes-hatásnak hívott jelenség sem lesz hosszabb távon elegendő egy igazi irányváltáshoz. A kecskeméti gyár új műszakban is termel ugyan, ám a régi nagy foglalkoztatónak számító Suzuki az év utolsó két hónapjában készül megfelezni az esztergomi műszakot. A jó előre bejelentett intézkedésre felkészülni idő lett volna, lehetőség kevesebb. Jócskán meg fog látszani a mutatókon a nyesés.
A közfoglalkoztatás szociális, és mintegy „népnevelő” szempontjain természetesen lehet vitatkozni, a gazdasági eredménye viszonylag egyértelmű. A versenyszférás foglalkoztatás aránya a mostani növekedésben szintén vita tárgya, a gazdaság szereplői és a kormányzat két eltérő statisztikát lobogtatnak, és mindenki azt látja meg a számokban, ami neki ad igazat. Egy biztos: a recesszió.
