Feszültségek hálózata
Bolygónk lakóinak száma naponta 210 ezerrel nő, így hetente 1,5 millióval több ember növeli a legfontosabb források iránti igényt. Az élet minősége eközben szinte mindenütt javul. Az elmúlt néhány évtized során a becslések szerint kétmilliárd ember emelkedett fel a középosztályba. Paradox módon azonban a globális jólét olyan feszültségeket gerjeszt, amelyek magát a jólétet is veszélyeztetik.
A becslések szerint 2030-ra a világnak a jelenleginél 30 százalékkal több vízre, 40 százalékkal több energiára és 50 százalékkal több élelmiszerre lesz szüksége, amit úgy kell biztosítanunk, hogy közben jelentős mértékben csökkentjük a széndioxid-kibocsátást. A feladatok önmagukban is roppant nagyok, de az általuk támasztott kihívást a közöttük fennálló kapcsolatok megsokszorozzák. Ha sikerrel akarunk járni, akkor a három feladatra közös, intelligens megoldást kell találnunk.
Az energia, a víz és az élelmiszer a három legfontosabb forrás, amely fenntartja az életet, és mozgásban tartja a modern társadalmat. Kapcsolatuk rendkívül szoros: az energiateremelés szinte minden formájához szükség van vízre, a víz mozgatásához és feldolgozásához energiára, az élelmiszer-előállításhoz pedig vízre és energiára egyaránt.
Mindezek ellenére világszerte nem sokat tettek azért, hogy a szükségletek egységes keretben lehessenek biztosíthatók. Forrásaink felhasználásában továbbra is a gyenge hatékonyság jelenti a normát. A fejlődő országokban gyakorlatilag nincs átgondolt víz-menedzsment, az elektromos áramnak pedig akár 40 százaléka is kárba vész a gyenge infrastruktúra miatt. A pazarlás a fejlett világra is jellemző: az Egyesült Államokban előállított élelmiszerek több mint egyharmada kerül a szemétbe.
Mindeközben a korszak, amelyben élünk, a fokozott gazdasági volatilitás korszaka, ami egyre erősebb politikai volatilitást szül – ami a globális problémák kezelésének hátulütője.
Forrásainkat és intézményeinket a változás és a bizonytalanság új üteméhez kell igazítanunk. A Shell tavaly komoly vállalkozásba fogott, amelynek célja, hogy megértsük, milyen következményekkel bír a jövő szempontjából az, amit a tudósok az energia, a víz és az élelmiszer „feszültség-hálózatának” neveznek. Innovatív módszereket keresünk, amelyekkel földünk véges víz-, energia- és élelmiszerforrásait a lehető leghatékonyabban használhatjuk ki a leginkább életbevágó igények biztonságosabb ellátása érdekében.
Mit tehetnek a vállalatok? Nagyon is sokat. Ahelyett, hogy a kormányokra várnánk, új ötletekkel és megoldásokkal kell irányt mutatnunk. Újfajta kapcsolatokat kell kialakítanunk a kormányokkal, a tudomány világával, az érdekcsoportokkal és az ágazatunkon kívül tevékenykedő cégekkel is.
A Shell nemrégiben megszervezett egy találkozót, amelyen olyan cégvezetők vettek részt, akik elkötelezettek a forráshiány miatti feszültséget célzó projektek mellett. A gyakorlatban is hasznosítható módszereket keresünk, amelyek a gazdaságokat és a forrásrendszereket rugalmasabbá tehetik.A kezdeményezéshez a gazdaság különböző ágazataiban – nem csupán az energiaiparban – tevékenykedő cégek csatlakoztak. Emellett együttműködünk a legkiválóbb tudósokkal és kutatókkal is. Célunk, hogy azonosítsuk a működőképes ötleteket, amelyek bárhol alkalmazhatók, és amelyek új üzleti lehetőségeket is teremtenek.
Tudjuk, hogy a tettek többet mondanak a szavaknál, ezért mostanáig nem is beszéltünk minderről; meg akarjuk várni az első az első eredményeket. Reméljük, hogy az ehhez hasonló közös kezdeményezések igazi mozgalommá erősödnek, és magasabb szinten is sikerrel járnak. Az „alulról-fölfelé” építkező megközelítés talán sokkal életképesebb és hosszú távon eredményesebb lesz, mint az a „felülről-lefelé” módszer, amely az elmúlt években nyilvánvaló kudarcot vallott.
Copyright: Project Syndicate, 2013.
www.project-syndicate.org
