Hatósági árcsökkentéssel nem lehet megnyerni a rezsi-harcot
Az viszont kétségtelenül igaz, hogy a lakossági kiadásokban a világpiaci árakat követő energiaárak igen fájdalmas tehertételt, nemzetközi összevetésben az európai fejlett országokhoz mérten 2-3-szoros arányt jelentenek. A világpiaci árak érvényesítése a hazai fogyasztói árakban azonban megkerülhetetlen – különösen azoknak az országoknak az esetében, amelyek döntő részben importra szorulnak. Márpedig a magyar energiastruktúrájában meghatározó szerepet játszó földgáz 80 százaléka import, és ez az arány az évtized végéig érdemben aligha csökkenthető. Emellett általános tendencia a rezsiköltségek – és így az energiaköltségek – növekedése, ami különösen a kevésbé fejlett, kisebb lakossági jövedelemszintű országokban érvényesül.
A kormányzat és a közvélemény a magas gáz- és villanyszámlát döntően a hazai energiaszektor, különösen a szolgáltatást végző cégek irreális profitjával hozza összefüggésbe, sőt úgy véli, hogy a közszolgáltatásnak minősülő gáz- és villanyszolgáltatás nem lehet profitorientált. Az EU által közzétett statisztikai adatok nem igazolják ezeket a meggyőződéseket. A hazai lakossági gáz- és villanyárak az uniós középmezőnyben helyezkednek el, a szomszédos kelet-európai országokénál inkább alacsonyabb, a fejlett országok árainál pedig mintegy 10 százalékkal magasabbak.
A szóban forgó vállalkozások 2011. évi profitja meglehetősen szerény volt, és – a különböző adók és az idén 50 százalékra emelkedő nyereségadó következtében – az is marad. A lakossági költségekben kiugróan nagy arányt képviselő gáz- és villanyköltség tehát döntően nem a magas árakkal, az irreális profittal van összefüggésben, hanem mindenekelőtt a lakosság igen szerény jövedelmével, amely a fejlett országok szintjének negyedét-harmadát éri csak el. Az árak megerőszakolásával, átmeneti csökkentésével a kialakult arányokat tartósan aligha csökkenthetjük, részben azért, mert – például – a gáz importköltsége a magyar gazdaság számára adott, részben pedig azért, mert a 27 százalékos áfát is figyelembe véve a belső gazdálkodással befolyásolható hazai költségek aránya meglehetősen kicsi.
Számításaink szerint a 10 százalékos gáz- és villanyárcsökkentés a mai fogyasztási szint mellett mintegy 100 milliárd forint lakossági megtakarítást hoz, amiből 20 milliárd a költségvetés, 80 milliárd pedig a szolgáltatók bevételét csökkenti. Ha a különböző adók után a szolgáltató lakossági-szektorában maradna is 80 milliárdos nyereség, az 2013-ban már eltűnik.
A lakossági üzletágak azonban – többek között a lecsökkent fogyasztás és a nem fizetők arányának ugrásszerű emelkedése miatt – már jelenleg is inkább veszteségesek, így az érintett cégek reakciója előre is borítékolható: egyrészt a beruházások, fejlesztések halasztása, az ellátás biztonságának és minőségének kényszerű gyengítése, másrészt létszámleépítés, a bérek visszafogása, az alvállalkozói megbízások szűkítése stb. A fejlesztések teljes leállítása meghiúsítja az intelligens hálózat és az okos mérés vállalt és kívánatos térhódítását is.
Nagyon valószínű, hogy a rezsiköltségek elleni harcot politikai indíttatású hatósági árcsökkentéssel nem lehet megnyerni. A mostani csökkentés a lakossági kiadásokat mérsékli ugyan, de makrogazdasági szinten a gázbekerülés költségeit is meg kell fizetnie valakinek. A lakossági energiakiadások nemzetközileg magas arányát a jövedelmek emelkedése csökkenthetné, amihez a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés beindítására lenne szükség. Ezek adhatják a végső megoldást, a többi szemfényvesztés.
