Lázár és a Máguslexikon

A politikai kommunikáció magasiskolája, amit Lázár János bemutatott a külföldi betétek átvizsgálásáról és büntetőadójáról. Az államtitkár bedobott a köztudatba egy tervezetet, amelynek a részleteiről gyakorlatilag semmit sem mondott, és ami nagy valószínűséggel még akkor is működésképtelen lenne, ha valamivel kidolgozottabb lenne. Ennyi pedig elég is volt arra, hogy senki ne foglalkozzon olyan apróságokkal, mint mondjuk az IMF budapesti látogatása, vagy hogy ki miatt is zuhant meg a forint.

Mert a hangzatos ötlet mögött nincs igazán semmi. Legalábbis viszonylag nehéz elképzelni, hogy a nem épp a pénzügyek transzparenciájával világhírt szerzett Svájc a magyar kormány egy munkacsoportjának első szemöldökráncolására kiadja az összes ottani betét adatait, márpedig ha ez nem valósul meg, az ötlet halott. Az általában rendkívül magabiztos Lázár annyit tudott mondani erről: „aztán hogy mire megyünk, ismerve a svájci banktitok helyzetét, majd meglátjuk”. Ez a mondat már egészen hasonlít a Békés Pál zseniális meséjében megjelenő Máguslexikon legfontosabb varázsigéjére, mely szerint „Kezdjük el, aztán majd meglátjuk. Igen, csak úgy egyszerűen: zummbele.”

A kormány most büszkén jelzi, hogy már 67 milliárd forintot hazahoztak az elmúlt két év amnesztiája alatt. Két perccel később jelzik, hogy ezer, de inkább kétezer milliárd lehet még kint – és még ilyenkor is csak keveseknek jut eszébe a kérdés, hogy akkor mégis mi olyan nagy eredmény abban, hogy azt a 67-et már visszahozták. El lehet filozofálni arról is, hogy micsoda jogalkotás az, amikor előbb minden határidő megjelölése nélkül bejelentik az amnesztiát, majd hirtelen megtiltják, hogy hazavigyék a pénzt, utána pedig kemény sarcot vetnek ki. De már megszoktuk.

Játék ez a szavakkal és a figyelemmel. Igaz, ebben mindenképp profi a kormányunk. Kíváncsian várjuk a további nagy bejelentéseket.