Leszakad Európa a hálóról?
A napokban felreppent a hír, hogy a nagy európai telekom-szolgáltatók, többek közt a France Telekom és a Deutsche Telekom egységes és közös „páneurópai” hálózat létrejöttéért lobbiznak Brüsszelben. A sajtó ezt gyorsan felkapta, és olcsóbb szolgáltatásokról, valamint egy nagy szereplő megjelenéséről jelentek meg hírek.
Mi lehet igaz a fentiekből? Nincsenek titkos brüsszeli forrásaink, ezért az iparág általános helyzetéből próbálunk következtetetni a várható viszonyokra. Tény, hogy az Európai Unió a távközlési szolgáltatások szabályozásának terén számos részsikert könyvelhet el, ugyanakkor a közös erőfeszítés – legalábbis, ha a végeredményt nézzük – egyértelműen kudarc. Az uniónak sikerült a szolgáltatások árát csökkentenie, ám ennek az volt az ára, hogy a vállalatok megtérülési mutatói rendkívül alacsony szintre zuhantak; ezek mellett a cégeknek nem érdemes újabb fejlesztésekbe beruházni.
Ez persze nem újdonság. Európában nem öröm sem távközlési vállalat részvényesének, sem dolgozójának lenni. Az elmúlt évtizedben évről-évre csökkenő részvényárfolyamok, lemorzsolódó árbevétel és ügyfélállomány, valamint sorozatos elbocsátások jellemezték a szektort.
Miért aktuális mindez? Két okból. Először, a vezetékes hálózat terén technológiai váltás küszöbén áll Európa. A hagyományos rézvezeték már nem fejleszthető érdemben tovább, erről a 100 éves technológiáról már minden bőrt lehúztak. A fejlődés miatt új, gyorsabb és modernebb technológiára van szükség, az erre alkalmas eszköz pedig az optikai kábel. Az optikai hálózatok kiépítése azonban rengeteg pénzbe kerül, ráadásul a mostani szabályozói környezetben egész egyszerűen nem kifizetődő. Egy nemrég megjelent angol tanulmány szerint a jelenlegi tempóban 92 évbe telne a kontinensen lecserélni a jelenlegi rézvezeték-hálózatot optikaira.
Az aktualitás másik oka, hogy Európa minden jel szerint jelentős technológiai lemaradásba került mind az USA-val, mind az ázsiai térséggel szemben az optikai hálózatfejlesztés területén. Pontosan ez az, amit most már Brüsszelben is felismertek. Maradhat a szigorú szabályozás, de akkor Európa egyértelműen lemarad a technológiai versenyben.
Így érthető, hogy elindult egyfajta alkudozás Brüsszelben arról, hogy különböző kedvezményekért cserébe milyen beruházásokat vállalnak a nagy telekom-vállalatok. Túl sok reményt persze ne fűzzünk ahhoz, hogy egy gyors megállapodásnak köszönhetően fejlődésnek indul a régió. Ennek oka, hogy a telekommunikációs szektor a közös szabályozási kísérletek ellenére a helyi szabályozó hatóságok és kormányok „fogságában” van.
Korábban jóval kisebb fajsúlyú ügyekben sem sikerült egységesíteni a rendszert, így a közös szabályozás ellenére például különböző országokban eltérő mértékű a verseny és így az árak szintje is. A vállalatokat a szabályozás költségein túl nem lenne szabad adóztatni, ennek ellenére szektorális adók sújtják őket Franciaországban, Spanyolországban és Magyarországon is (hazánkban emellett a méterenkénti 125 forintos közműadó is ellehetetlenítheti a hálózatfejlesztést). Az EU még nagyon messze van attól, hogy egy közös projektet el tudjon indítani.
Ami pedig a szolgáltatások árát illeti, nagy általánosságban elmondható, hogy a telekom-vállalatok befektetői hatalmas veszteségeket szenvedtek el az elmúlt évtizedben. Mindazt, amit ők elbuktak, a fogyasztók keresték meg az alacsonyabb árakon keresztül. Emellett rengeteget kerestek az eszközgyártók is. Gondoljunk csak bele, hogy mire mennénk egy okostelefonnal mobilinternet nélkül. Az, hogy a telekom-cégek újra a zsebükbe nyúljanak, vélhetően nem lesz ingyen. Magasabb megtérülést és kiszámíthatóbb környezetet várnak majd cserébe. Ezt pedig a politikusok vagy kifizettetik a fogyasztókkal, vagy végignézik Európa leszakadását a hálóról.
