Nem kérnek az emberek a kormány adósmentő programjaiból
Nem kérnek az emberek a kormány adósmentő programjaiból. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a múlt héten tette közzé az árfolyamgáttal kapcsolatos legfrissebb adatait, amelyek szerint november végéig a jogosultak kevesebb mint negyede kötött gyűjtőszámlahitel-szerződést a bankjával. A program indulásakor még a bankok és a kormány is jóval magasabb részvétellel számolt.
Ugyanilyen nehezen indul be a Nemzeti Eszközkezelő, amely 2012 végéig az eredetileg tervezett 8 ezer helyett végül mindössze 600 lakást vásárolt meg. Ennek persze részben az volt az oka, hogy az eredeti jogszabályi feltételek túlságosan szigorúak voltak, így többször is enyhíteni kellett rajtuk. A lazítások után meg is nőtt a felajánlások száma, ám a feltételezések szerint sok olyan jogosult lehet, aki nem jelentkezik a programba.
Pedig a programok jók, az árfolyamgáttal az érintett adósok kilenctizede szinte biztos, hogy jobban járna, mégsem kéri, állítólag azért, mert sokan nem is értik, miről szól a konstrukció. Aki pedig nem érti, azt azzal sem lehet rávenni az árfolyamgátba való belépésre, ha meghosszabbítják a jelentkezés határidejét. Valószínűleg a tudatlanság tántorítja el az eszközkezelőtől is a fizetésképtelen adósok egy részét, pedig ezzel a megoldással megszabadulhatnának a nyomasztó jelzáloghiteltől, és a korábbi törlesztőrészlet töredékéért bérelhetnék vissza a lakásukat, esélyt kapva ezzel arra, hogy talpra álljanak. Igaz, cserébe az ingatlan tulajdonjogáról le kell mondaniuk, de ha nem fizetik a hitelüket, ez akkor is bekövetkezik előbb-utóbb.
Közhelyszámba megy, hogy az átlagos magyar deviza- vagy forint lakáshiteles pénzügyi kultúrája szegényes, és a jog útvesztőiben sem igazodik el túl jól. Ahhoz viszont, hogy ezek a mentőprogramok sikeresek legyenek, nem úszható meg, hogy valaki a széles tömegeket részletesen felvilágosítsa a működésükről.
