Vállalkozóként más a világ
A mai fiatalok többször fognak foglalkozást váltani, mint szüleik egész életükben állást – hangzott el a héten egy startup találkozón. A résztvevők zömmel huszonévesek voltak, akik bátorítást, impulzusokat vártak a már befutott vállalkozásoktól.
Foghatják a fejüket a nyelvvédők, ha a vállalkozói világban terjedő új elnevezéseket olvassák. Jó lenne magyar neveket találni az új fogalmakra, de a globalizálódó világban erre egyre kisebb az esély. Már csak azért is, mert például a startup kifejezés nemzetközivé vált. Ez olvasható a német nyelvű szövegekben csakúgy, mint a franciában, miközben a szó angol eredetű. Kezdő vállalkozásokat jelöl. De nem általában az újakat, hanem azokat, melyek egyedi ötletre, tudásra építenek, s bennük van a gyors növekedés lehetősége. Néha leszűkítve az új technológiai vállalkozásokat értik e név alatt. Tehát egy cipész induló vállalkozása nem startup, hacsak nem rendelkezik forradalmi újítással.
Elvileg az ilyen vállalkozások nagyon megfelelnének annak a képzetnek, amit mi, saját magunkról kialakítottunk. Azt mondjuk, hogy a magyar nép jellemzője a kreativitás, a talpraesettség, a tudás, az állandó innováció. Nosza, rajta! Válságban aranyat érhetnek ezek a tulajdonságok, hiszen nyilvánvaló: a régi módon nem fogunk boldogulni. Nő a munkanélküliség, a fiatalok is egyre tanácstalanabbak, hol találjanak munkát. A képzettek szerencsésebbek, de náluk meg az a gond, hogy sokszor kisebb tudást igénylő posztokat töltenek be, így szorítva ki a kevésbé képzetteket a munkaerő-piacról.
Talán jobb lenne a helyzet, ha a kreativitás nemcsak szavakban, de a valóságban is igaz lenne ránk. Ha a fiatalok vérében lenne a vállalkozási készség, az innováció, majd a vállalkozási ötletek gyakorlati megvalósítása. Ha természetes lenne számukra, hogy piacban, vásárlóban gondolkodnak, hogy el akarják adni termékeiket. S nemcsak a magyar piacon, hanem a globalizációt kihasználva, nemzetközi méretekben szárnyalna gondolatuk s üzleti tervük. Csak a magyar piac kevés lenne üzletileg is sikeres, nagyszámú vállalkozónak.
A kiindulóponthoz jutottunk ezzel vissza, a startup-találkozóhoz, ahol több tucatnyi fiatal szorongott, s leste a már befutottak igehirdetését. A kérdésekből érezhető volt, sokan látják a kiutat a vállalkozások alapításában, de nem tudják, hogyan, miből s mikor kezdjenek bele. Elegendő-e a jó ötlet, vagy kell még valami más is. Ha valamikor, hát ott nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar oktatási rendszer fejlesztése akkor vesz jó irányt, ha a biflázás helyett a valódi tudást, az önálló gondolkodás képességét ismeri el. Hasznos lehet az együttműködés, a csapatmunka felé fordítani a fiatalokat, s vállalkozási ismereteket terjeszteni, készséget fejleszteni bennük. Már a középiskolában.
Vállalkozói készséget fejlesszenek a tanárok? Hogyan? Milyen tudás, tapasztalat alapján? Hiszen ők is „csak” alkalmazottak, s talán azok voltak egész életükben. Az alkalmazotti gondolkodás a biztonságot részesíti előnyben, az önálló cselekvés helyett sokszor beéri az utasítások végrehajtásával, kényelmével. Sokan vannak ilyen helyzetben, sokan választják inkább a biztos rosszat, mint a bizonytalan nagy lehetőséget. Ezzel sincs baj. Csak ismerni kell a korlátokat. Ezért ha sikerülne belátni, hogy a vállalkozói ismeretek nélkülözhetetlenek már a középiskolában is, akkor célszerű ismert – akár már visszavonulóban lévő – vállalkozókat bevonni az oktatásba. Nagy valószínűséggel népszerűek lennének ezek az órák, hiszen nem árt néha azzal szembesülni, mi van a tananyagon túl. A siker- és kudarctörténetek a valós élethez vinnék közelebb a tanulókat. Nem árt ez mostanában.
Tévedünk, ha azt hisszük, hogy a vállalkozói, piaci ismeretek, a rugalmas váltás csak az üzlethez szükségesek. Jól jönnek ezek a tudományban, kutatásban, s a hatékony közszolgáltatásban is. A hatékony, eredményes működés ott is alapkövetelménnyé vált. Érdemes hát tudatosítani: megváltozik, piacosodik a világ. Mi sem maradhatunk a régiek.
