Oszkó: Az utolsó tartalékokat veszik el

– Mit szól ahhoz, hogy Matolcsy György lett a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Varga Mihály pedig a nemzetgazdasági miniszter?
– Személyi kérdéseket sosem kommentálok. Akkor tudok majd erről véleményt mondani, ha látom majd, mit tesznek az új pozícióikban.

– És mi a véleménye a mostani kormányzati gazdaságpolitikáról?
– A Fidesz nagyon sokáig ostorozta – egyébként jogosan – mindazt, amit a szocialisták csináltak, vagyis hogy politikai célokra költöttek el nagyon sok pénzt, és ezt hitelből finanszírozták. Ennek eredményeként hatalmas adósság maradt hátra, amit a gazdaság növekedése nem fedezett. Mostanra viszont az is kiderül lassan, hogy amit a Fidesz csinál 2010-től, az is legalább ekkora történelmi hiba. Kezdetben ők is kacérkodtak a gondolattal, hogy a politikai célú költekezés érdekében adósságot növeljenek, de erre 2010-ben erre már nem volt lehetőség. Ehelyett egy másik, legalább ugyanolyan káros megoldást választottak, a gazdaság növekedési forrásait vonták el politikai célokra.

– Elindulhat ismét az osztogatás a választási évben, ha kikerülünk a túlzottdeficit-eljárás alól?
– Osztogatás most is van, kevesebb pénzből viszont mindig nehéz osztogatni. 2010-ben, amikor a kormányzást átvette a Fidesz, az akkori konvergenciaprogramban vázolt növekedési pályához képest most körülbelül 4500 milliárd forinttal kevesebb pénz van a gazdaságban. Mivel így tényleg nehéz osztogatni, arra kényszerül a kormány, hogy mindenkitől az utolsó tartalékait is elvegye. A közműszolgáltatók tartalékaiból próbál rezsicsökkentést adni, a bankrendszer, a telekommunikációs cégek, az energiacégek tartalékait veszi el azért, hogy a saját politikai céljaira költsön, a lakossági megtakarításokat pedig már elvette, hiszen 3 ezer milliárdot rekvirált a magánnyugdíj-pénztári rendszerből.

– A választók hogyan reagálnak majd erre?
– Érdekes társadalompolitikai kérdés lesz, hogy észreveszik-e az emberek azt, hogy kaptak valamennyi rezsicsökkentést, ám máshol sokkal többet kell fizetniük sokkal kevesebb jövedelemből, és a kormányzati program lényegében szegényebbé teszi őket. Az is kérdés, ez kellően átlátható lesz-e majd a választók számára, és azt a választ adják-e rá, ami logikus lenne.

– Az önök javaslataiban szerepel a különadók kivezetése, ám ehhez hasonlókkal a kormány is előállt nemrég, hogy az adóteher mérséklésével ösztönöznék a banki hitelezést.
– Nem bánom, ha a jelenlegi kormány eltanul tőlünk dolgokat, és elkezdi ezeket megvalósítani, mert ez csak jó a gazdaságnak. Egy olyan típusú különadó-mérséklésnek van értelme, amely során ezek a források valóban visszatérnek a gazdaságba, és azonnal a növekedést finanszírozzák. Amennyivel csökken a bankok terhe, annyit fordítsanak hitelezésre. Amennyivel az energiaszolgáltatók vagy telekommunikációs cégek terhe csökken, annyival lássuk növekedni a beruházásokat, a foglalkoztatást. Ez józan ésszel megtárgyalható, a jelenlegi kormánynak egyetlen hátránya van ebben, hogy eddig bárkivel bármilyen megállapodást kötött, azt mindig felrúgta.

– A személyi jövedelemadóval mit kellene kezdeni?
– A személyi jövedelemadózás átalakításának meglehetősen nyilvánvaló hibái vannak. 2006-tól a legváltozatosabb szakmai anyagok elmondták már, hogy bár sok más országban sikerrel megtörtént az egykulcsos szja bevezetése, Magyarországon ennek korlátai vannak, maximum a túlzott progressziót lehet csökkenteni. Így alakult ki a 2010-es adótábla nagyjából 5 millió forintos sávhatárral, és remélve, hogy a 2010-es várakozások teljesülni fognak, 2011-re egy még inkább ellaposított adóterhelést javasoltunk a következő kormánynak. Ehhez képest a Fidesz megcsinálta az egykulcsos adót, de úgy, hogy a legalacsonyabb jövedelemsávban tovább növelte az adóterhelést, ahol egyébként is alacsonyak a jövedelmek és foglalkoztatási problémák vannak, és nagyon sok pénzt ott hagyott abban a jövedelemsávban, ahol nincsenek foglalkoztatási, megélhetési és kereseti problémák.

– Mit javasolnak önök?
– A mi javaslatunk ezeknek a hibáknak a korrigálása. A személyi jövedelemadó rendszerében vissza kell állni arra a mérsékelt progresszióra, amit 2010-ben vezettünk be. Most hiba lenne konkrét százalékokat mondani, mert ki tudja, hol leszünk 2014-ben, de ha le akarom egyszerűsíteni, akkor nagyságrendileg egy 2010-es adótáblában gondolkozunk. A felső legjobb keresetű 8-10 százalékról úgy gondoljuk, hogy meg lehet terhelni egy második adókulccsal, és a progresszió értéke is ott lehet körülbelül, ahol 2010-ben volt. Ez forrásokat teremthet ahhoz, hogy az alsó jövedelemsávban, ahol nemzetközi összehasonlításban megdrágult a magyar munkaerő, és nem vonzunk már befektetéseket, korrigálni lehessen a munkaerőköltség és a nettó jövedelem arányát.

– Ha marad a mostani kormány és a gazdaságpolitika, akkor mi vár az országra?
– Ha a jelenlegi kormányzati politika marad, az lényegében stagnálást, olyan GDP-pályát mutat, ahol 2020-ig sosem éri el a gazdasági növekedés az 1 százalékot. Emellett növekvő munkanélküliséggel, újra növekvő államadóssággal, folyamatosan egyensúlyi problémákkal küzdő költségvetéssel kell számolni. Ez a gazdaságpolitika a leszakadás gazdaságpolitikája. Mindazokat az intézkedéseket végigszámolva, amelyeket mi javasoltunk, úgy látjuk, hogy az ország 2014-től visszafordulhat a növekedés felé, eközben csökken az államadósság, a költségvetési hiány, javul a foglalkoztatottság, és csökken a munkanélküliség.

– Ön részt venne az ezt megvalósító a kormányban?
– Aki ismer, az tudja, hogy nagy szenvedéllyel szeretek részt venni abban, hogy kitaláljam, hogyan kellene az ország dolgait vinni, de kevés bennem a hatalmi ambíció. Egyáltalán nem bánom, ha valaki megfogadja a tanácsaimat, de nem azért alakítok ki szakmai koncepciókat, hogy pozícióba kerüljek.

1997-ben végzett az ELTE jogi karán

1997–2001 KPMG adótanácsadó

2001–2004 Freshfields Bruckhaus Deringer adó-tanácsadási vezető

2004–2009 Deloitte adó-tanácsadási üzletágvezető, majd vezérigazgató

2009–2010 pénzügyminiszter

2010– PortfoLion elnök-vezérigazgató

1997-ben végzett az ELTE jogi karán

1997–2001 KPMG adótanácsadó

2001–2004 Freshfields Bruckhaus Deringer adó-tanácsadási vezető

2004–2009 Deloitte adó-tanácsadási üzletágvezető, majd vezérigazgató

2009–2010 pénzügyminiszter

2010– PortfoLion elnök-vezérigazgató -->