Ez a nyár is úgy fog eltelni, hogy nem lesz magyar nagyjátékfilm a mozikban. A közönség ehhez már rég hozzászokhatott, talán nem is hiányzik annyira a mozilátogatóknak, hiszen amerikai sikerfilmekkel tele van a padlás. Három év alatt annyit mindenképpen sikerült elérni, hogy megoldódott a magyar filmek finanszírozási rendszere. Szinte havonta jelentik be a százmilliós támogatásokról szóló döntéseket. Más kérdés, hogy némileg átláthatatlan, hogy az egyes stúdiók és producerek filmjei milyen szempontok alapján nyerik el a pénzeket.
Csak remélni lehetett, hogy már nyoma sincs a filmszakmában a költségvetési források pazarló felhasználásának - ma reggelig . Emlékezetes a Hídember esete, amely mintegy másfél milliárd forint helyett végül több mint kétmilliárdból készült el. A 2010-es kormányváltáskor arra számítottam, hogy megint gigabüdzséből készülő kurzusfilmeket gyártanak majd, és nagy felhajtás mellett vetítik őket az Urániában. Ilyen film nem készült. Eddig. Pénz bőven van rá. A Magyar Nemzeti Filmalap idén több, mint ötmilliárd forintot oszthat szét. Ebből számos alkotás részesül és nem csak néhány kivételezett, ami mindenképpen ellentétes a várakozásaimmal.
A lényeg ugyanis az, hogy az évekig tartó tetszhalott állapotból ősszel talán magához tér a hazai filmipar. Ez persze nem azt jelenti, hogy a magyar filmek nyerik a cannes-i filmfesztivál díjait, de a semminél mindenképpen jobb. Talán jövőre sikerül majd kiköszörülni egy újabb csorbát is, és – az archívumból elővarázsolt filmek vetítése helyett – megtartják a filmszemlét is. Ha pedig a szerencséjükben bízó magyarok továbbra is egyre több hatoslottó-szelvényt töltenek ki, akkor még gazdagabb lehet a filmszüret. A játékadó ugyanis az Andy Vajna által ellenőrzött kasszába vándorol. Csak nehogy Hídember 2. legyen a vége.
