Annyi bizonyos, hogy a pénteken elfogadott földtörvényt még nagyon sokáig emlegetni fogják, és amellett, hogy jelentős változásokat fog hozni a hazai mezőgazdaság alapvető viszonyaiban, születése is emlékezetes marad. Bár a jogszabály megítélése a végletekig vitatott, az talán nem túlzás, hogy a 2010 óta tartó parlamenti ciklusban ez a kormányhoz köthető egyik legfontosabb, és a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz köthető legfontosabb törvény.
Hatásairól erősen megoszlanak a vélemények. Míg számos civil szervezet attól tart, hogy a jogszabály nem védi kellőképpen az egyéni és családi gazdaságokat, és ezzel szembemegy a Nemzeti Vidékstratégia eredeti célkitűzéseivel, mások homlokegyenest az ellenkezőjét mondják. Utóbbiak szerint az egyéni és családi gazdaságok előnye a nagyobb birtokok, az agráriummal foglalkozó gazdasági társaságok rovására értelmezhető, és a törvény indokolatlanul, a működés formája szerint diszkriminálja a mezőgazdasági cégeket.
Mindkét csoport a törvényben foglalt objektív pontokkal igyekszik alátámasztani érvrendszerét, miközben a tárca szerint félelmeik alaptalanok.
Hogy végül kinek lesz igaza, arra az idő mindenki másnál könyörtelenebb választ fog adni. Erre azonban, meglehet, még sokat kell várnunk. A mezőgazdaságban alapvetően különböző más ágazatoktól, például a táblagépek gyártásától, itt egy-egy hatás érvényesüléséhez nem évekre, hanem évtizedekre, esetleg egy évszázadra is szükség lehet.
Kétségkívül tagadhatatlan az is, hogy a huszadik század iparosítási forradalmai után ebben az évszázadban az agrárium és az élelmiszertermelés új, modern, és a hangsúlyokat máshova helyező formában ismét kulcsfontosságú szerepre tehet szert. A most elfogadott kétharmados törvény azért jelentős, mert hosszú távra szabja meg az ország versenyképességét. Hogy pozitív vagy negatív módon, azt majd az idő eldönti.
