Idén kikerülhetünk a bóvli kategóriából
– Az előrejelzések szerint tavaly több mint egy százalékkal nőtt a magyar GDP. Valóban növekedési fordulat történt tavaly, ahogy azt a kormány állítja?
– 2012-ben erőteljesen visszaesett a gazdaság, tavaly pedig összességében bővült a GDP. Ebben az értelemben nyílván történt egy trendváltás. A mai ismereteink szerint ki lehet jelenteni, hogy idén is nő majd a gazdaság, vagyis két egymást követő évben bővül majd a GDP a 2012-es csökkenés után. Ezzel véget ér az a korábbi évekre jellemző időszak, hogy egy év bővülést, egy év zsugorodás követ. A társadalom számára viszont akkor kezd érzékelhetővé válni a növekedés, ha a bővülés üteme 2-3 évig 2,5 százalék felett lesz. Ettől azonban még nagyon messze vagyunk.
– Mennyire egészséges szerkezetű a jelenlegi növekedés?
– Minden növekedés jó. A baj az, hogy nem fenntartható. Két éve írtam egy tanulmányt a növekedés nehézségeiről, arról, hogy miért marad le Magyarország. E tekintetben azóta semmi sem változott. A növekedés belső felhajtó erői ugyanolyan gyengék, mint akkor voltak. Az kedvező, hogy alacsony az infláció. Az árstabilitást kivéve viszont az összes többi növekedési tényezőt nagyon gyengének látom.
– A rekordalacsony infláció azonban nem gátolhatja a növekedést?
– Ez egy hamis dilemma. Mindenképpen örülni kell annak, hogy az infláció alacsony. Ez javítja a gazdasági növekedés feltételeit, hiszen kiszámíthatóbbá teszi a gazdasági szereplők helyzetét.
– Akkor is örülni kell ennek, ha ezt döntően a rezsicsökkentés okozta?
– Az persze baj, hogy ez nem egy természetes folyamat eredménye, hanem alapvetően a rezsicsökkentés hatása, aminek se a módjáról, se a mértékéről, se a következményéről nem ismerek olyan elemzéseket, ami túlmenne a választási megfontolásokon.
– A növekedési hitelprogram mennyiben tud lökést adni a gazdaságnak?
– Nem várok ettől nagy fellendülést. A jegybank nem tud mást csinálni, minthogy azt az üzenetet küldi a kkv-knak: rajta nem múlik a hitelhez jutás. A bankok azonban azt mondják, hogy nincsenek olyan jó projektek, amire szívesen kihelyeznének forrásokat. A cégek erre pedig azzal válaszolhatnak, hogy ha kiszámítható lenne az üzleti környezet, akkor megfelelő beruházási projektekkel állnának elő. A kormányzat úgy tudna ezen segíteni, ha kiszámíthatóságot vinne a rendszerbe. Ennek sarokköve lehetett volna például, ha idénre nem 2,9 százalékos hiánycélt tervezett volna a kormány a tavalyi 2,3 százalék után (végleges adat még nincs, az NGM szerint kedvező elszámolás esetén lehet 2,3 százalék a hiány mértéke – a szerk.), hanem 1,9 százalékosat. Az alaptörvényben ugyanis rögzítve van - még ha ezt a kabinet nem is tekinti operatívnak -, hogy évről évre alacsonyabbnak kell lennie a deficitnek.
– Akkor ezt tekinthetjük a választási évek szokásos lazításának?
– Igen, ez az. A 2,9 százalékos hiánycélt nagyon kifeszített, merész tervezésnek tartom erre az évre. Sokkal kisebb hiányterv mellett is erőfeszítéseket igényelne a deficit 3 százalék alatt tartása. Ettől függetlenül úgy vélem, hasonlóan az elmúlt évekhez, hogy garantálva lesz a 3 százalék alatti hiány, de ha ez úgy történik, mint annyiszor korábban, hogy belenyúlnak a költségvetésbe, akkor azt megint nem nevezhetjük kiszámíthatóságnak.
– Ön szerint hol érhet véget az MNB kamatcsökkentési ciklusa?
– Úgy gondolom, hogy a mostani szintnél lejjebb már nem viszi a kamatot a jegybank. Szerintem a monetáris tanács elég pragmatikus ahhoz, hogy belássa: a hétről hétre egy lázgörbéhez hasonló módon ingadozó forintárfolyam kockázatainak figyelembe vétele mellett már nem folytatható tovább a kamatcsökkentés.
– A javuló makroadatok alapján várható az ország felminősítése?
– Ha nem lesz nagy árfolyam-ingadozás, akkor néhány hónap múlva elképzelhetőnek tartom, hogy ha szerény mértékben is, de javul az ország besorolása a hitelminősítőknél, és kikerülünk a bóvli kategóriából. Úgy gondolom, a monetáris tanács az elmúlt egy évben jól vizsgázott. A Wall Street Journal-ról köztudott, hogy nem nevezhető a mostani jegybanki vezetés nagy barátjának, azonban nemrégiben arról közöltek cikket, hogy mennyire kellemes meglepetést okozott számukra az MNB teljesítménye. Még két ilyen írás, és miért ne adna erre alapot a jegybank, és akkor szerintem meg is lesz a felminősítés.
Névjegy
Csaba László (60)1976 - 1987: az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének munkatársa
1988 - 2000: a Kopint-Datorg Rt munkatársa
1996-ban az MTA doktora címet nyeri el
1997-től a BKÁE (ma Budapesti Corvinus Egyetem) egyetemi tanára
1991 - 1997: a Külkereskedelmi Főiskola címzetes tanára
1999 - 2012: a Debreceni Egyetem egyetemi tanára
2000-től a Közép-európai Egyetem (CEU) egyetemi tanára
2007-ben az MTA levelező tagjává választották
2013 májusa óta az MTA rendes tagja
1976 - 1987: az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének munkatársa
1988 - 2000: a Kopint-Datorg Rt munkatársa
1996-ban az MTA doktora címet nyeri el
1997-től a BKÁE (ma Budapesti Corvinus Egyetem) egyetemi tanára
1991 - 1997: a Külkereskedelmi Főiskola címzetes tanára
1999 - 2012: a Debreceni Egyetem egyetemi tanára
2000-től a Közép-európai Egyetem (CEU) egyetemi tanára
2007-ben az MTA levelező tagjává választották
2013 májusa óta az MTA rendes tagja
-->
