Míg a felek elvitatkozgatnak, a hazai élelmiszeripar egyre erodálódik

Az első fontos lépés – így értékelték a szakmai szervezetek azt, hogy a kormány néhány hónapja úgy döntött, idén januártól jelentős, 22 százalékpontos áfacsökkentést vezet be az élő- és félsertés kereskedelmében. Bár minden érdemi ágazati szereplő üdvözölte az intézkedést, az értékelésben a hangsúly az „első” szócskán van. Nem titok, hogy a hazai húsipar legálisan működő, tehát döntő része ennél jóval többet szeretne látni, a mostani intézkedést pedig valóban csak egy hosszú, és mélyreható változásokat eredményező első lépésének tekinti. A sertés- és baromfihús, sőt, az összes alapvető élelmiszer esetében régóta szorgalmazott áfacsökkentés melletti érvek unásig ismertek, ahogy az óvatosságra intő ellenérvek is. Míg a szakma a legális szereplők hátrányát emlegeti, a politikai döntéshozók részben a költségvetés bevételeit féltik, részben attól tartanak, hogy a drága nagyvonalúság eredményét a kereskedelem egyszerűen zsebre teszi, és akkor hiány van, politikai előny viszont nincs.

Nehéz megküzdeni azzal is, hogy a jelenlegi kormányzat alapvetően hajlik arra a nézetre, hogy az áfa a legigazságosabb és legkézenfekvőbb adónem, amivel a költségvetést táplálni lehet, és amellyel más adók mérséklése kiegyenlíthető. Ez a kétségkívül legitim álláspont akkor viszont már nehezen tartható, ha az áfa beszedésének hatékonysága jelentősen elmarad a várttól.

Létezik egy konfliktusos elmélet is, amelyet napjainkban Horváth András, a NAV-tól kiugrott ellenőr hirdet. Bár a politika érintettsége egyelőre korántsem bizonyított, a Horváth által leírt csalási forma létezését nehezen tagadhatja az, aki valaha nyitott szemmel elment bevásárolni ebben az országban.

Míg a felek elvitatkozgatnak, a hazai élelmiszeripar egyre erodálódik, annak legveszélyeztetettebb része, a húsipar pedig úgy olvad, mint a napon felejtett fagyi.