Ha egy kormány valóban az ország boldogulását akarja, kezdje az oktatással
Lehet manipulálni a számokkal. Úgy csoportosítani, hogy szebbnek láttassanak mindent. Lehet hirdetni, hogy jobban megy a gazdaság, de egyszer eljön az igazság pillanata. Például olyankor, amikor független, nemzetközi szakmai szervezetek sok szempont alapján átvilágítják az egyes országok teljesítményét. A Világgazdasági Fórum minden évben megteszi ezt. 2001-ben Magyarország versenyképességét még a 29. helyre sorolták, tavaly pedig a 63-ra. Több, mint tíz éve tart ez a lecsúszás. És még nincs vége.
Az idénre tervezett két százalék körüli növekedés még nem töri meg e trendet. Ez inkább pillanatnyi siker, nem lényegi változás. A Világgazdaság tegnapi, vállalati stratégiai konferenciáján érdekes kép rajzolódott ki a magyar valóságról. Például az, hogy az egyes vállalatok szintjén van eredmény, kellő kreativitás a problémák kezelésében, van jövőkép, ám a sok jó teljesítmény nem áll össze egy nagy, össznépi sikerré. Valami ugyanis hiányzik. Talán éppen a piacképes tudás.
Több felmérés jelezte már, a magyar köztudatban többnek, jobbnak látszik az ország versenyképessége, mint amilyen az valójában. Sok tényezőben romlott a helyzet a korábban sem ideális állapothoz képest. Emeljünk ki csak egyet, ami mindenre hatással van, ami a jövő kilátásait is meghatározza. Ez pedig az oktatás. A konferencia minden előadója szóba hozta, hogy a képzés minősége alapkérdés egy ország versenyképességében. Ha ez rendben van, a jövőtől sem kell félni. Ha itt baj van, a jövő a jelennél is ijesztőbb lehet. Még akkor is igaz e tétel, ha nyersanyagban, energiában gazdag lenne az ország. Nem az. Az eszünkre, a tudásunkra kellene támaszkodni. Eszünk még csak lenne, a tudás azonban egyre porosabb.
Ha egy kormány valóban az ország boldogulását akarja, kezdje az oktatással. Ha az színvonalas, szabad és a kor követelményeihez igazodó, akkor később a versenyképesség is javul. Csakhogy ez sok idő. És még a felismerésnél sem tartunk.
