Alacsony a potenciális növekedés

– Négy éve nem volt olyan alacsony a magyar államcsőd valószínűsége, mint most. A befektetők egyre jobban bíznak az országban?

– A CDS-felár csökkenése két tényezőnek tudható be. Az egyik, hogy a magyar gazdaság teljesítménye tényleg javult az elmúlt egy-két évben, a másik az általános nemzetközi hangulatjavulás. A korábban több ezres görög CDS-mutató már csak 3-400 bázispont körül van, a magyar pedig a legrosszabb időben, 2008 őszén 800 volt, már csak 300 alatt van. Vagyis a nemzetközi hangulat javult, és bízzunk abban, hogy nincs buborék a piacokon.

– A forint árfolyama viszont tartósan 300 felett van az euróval szemben. Mennyire optimális ez az árfolyam?

– 12-14 éve a forint ereje miatt panaszkodott számos vállalatvezető, akkor 220-230 volt az euró ára. Az exportőrök most nem látszanak annyira elégedetlennek, bár jelentős részük kis hozzáadott értékű termékeket visz ki, vagyis nem járnak annyira jól a leértékelődéssel, mint ahogy sokan gondolják. Néhány hete 320-340 forintos eurót jósoltak sokan, ahhoz képest erős a jelenlegi árfolyam. Persze, a tankönyvi közgazdaságtan alapján el lehet gondolkozni azon, hogy mi lehet a forintnak az egyensúlyi árfolyama, ez jelenleg szerintem a 300-310 közötti sávban képzelhető el. Ez valószínűleg a gazdaság szereplői által elfogadható szint. Az utóbbi néhány évben a 250 helyett inkább a 300-hoz szoktak hozzá, és kezdtek alkalmazkodni.

– Jelenleg az infláció már kiveszett a gazdaságból, a foglalkoztatottság és a beruházások is növekednek. Mégis, a legtöbb közgazdász azt mondja, hogy a magyar potenciális növekedés 1 százalék körül van. Miért ilyen alacsony?

– Félek, hogy igazuk van, és tényleg 1 százalék a potenciális növekedés. A magyar gazdaság hosszabb távra visszatekintve soha nem büszkélkedhetett magas potenciális növekedési ütemmel. Pár évvel ezelőtt, amikor a szlovák csoda elindult, és évente akár 7 százalékkal növekedtek, nekünk akkor is legfeljebb 3 százalék volt a potenciális növekedési rátánk. Magyarországon tartós okok állhatnak az alacsony növekedési ráta mögött. Az alacsony, GDP-arányosan 18-19 százalékos beruházási ráta elindult felfelé, de még nagyon sokat kell javulnia. A regionális és az oktatáspolitika is befolyásolja a potenciális növekedést.

A regionális problémákat nem tudta megoldani egyik kormány sem 1990 óta, azóta folyamatosan nőnek a különbségek. Egy régió, a közép-magyarországi GDP/fő mutatója az EU-átlag felett van, a nyugat-magyarországi egy kicsivel alatta, a többi viszont a 80 százalékát sem éri el, és a legszegényebb magyar régiók a sereghajtók között vannak az unióban. Nagyon szétszakított regionális struktúrájú országról van szó. A munkahelyeket teremtő tőkebeáramlás valahol Eger-Szolnok vonalában megállt.

Persze Kelet-Magyarországra is ment néhány nagynevű multinacionális vállalat, de ez nem tömeges tőkebeáramlás. Nyugat-Magyarország egyes ipari központjaiban pedig már megfelelő telephelyet és munkaerőt sem találnak könnyen a befektetők, vagyis a regionális különbségeket komolyan enyhíteni kell. Az alacsony potenciális növekedés az oktatással is magyarázható.

Ebben az ügyben a magyar kormányzat elég szigorú és szűkmarkú, ami mögött költségvetési kényszer is van, de az oktatásba való komoly befektetés eddig az összes nyugati és ázsiai példa szerint kifizetődő volt. A kormány álláspontja, ha jól értem az, hogy csak minőségi oktatást finanszíroz, pedig véleményem szerint bármilyen oktatás jobb, mint a semmilyen. Sokan vannak, akik soha nem fognak diplomás munkakörben dolgozni, de nekik is fontosak lehetnek a felsőfokú tanulmányok, hiszen a társadalomban való létezés és a kapcsolatrendszer kiépítéséhez, az úgynevezett „szociális képességek” kialakításához ez alapvető. A látszólag alacsony hatékonysággal megtérülő humán befektetés is jobb, mintha nem adnak pénzt az oktatásra. Az utóbbi esetben ugyanis a felsőoktatás kutatási kapacitása leromlik, a rendszer szétesik, a hallgatók pedig külföldre távoznak. Nem lehet elképzelni az országot úgy, hogy néhány pontja növekszik, a többi pedig nem. Ezért fontos, hogy kisebb, pár tízezer fős városokban is legyen valamilyen, akár szerényebb minőségű felsőoktatás.

– Az oktatás mellett milyen tényező csökkenthetné a regionális különbségeket?

– Az infrastrukturális fejlesztések, de nemcsak az autópálya-építés, hanem az egészségügyi és szociális ellátórendszer fejlesztése is. Az elmaradott magyar régiókban, ahol gyenge az egészségügyi és szociális ellátás, számos olyan település van, ahol a munkanélküliségi ráta 70-80 százalék, ezeknek a településeknek a kiürülését meg kell akadályozni. Bulgáriában kisvárosok néptelenednek el, van, ahol az utóbbi években 10-12 ezer főből csak 3 ezren maradtak. Elmegy például a pék, a fogorvos, a patikus, és akkor előbb-utóbb szinte mindenki otthagyja majd a várost. Nálunk ez a folyamat még nem indult el, de nagyon vigyáznunk kell.

– Az elmúlt évek nem szóltak a felzárkózásról. Sem a régióhoz, sem az Európai Unióhoz nem sikerült közelebb kerülni. Mi várhat a következő években?

– Azt gondolom, hogy a magyar lemorzsolódás Kelet-Európához képest mostanra lelassult. Stabilizálhatjuk a helyzetünket valahol Litvánia és Lettország környékén, de sajnos most már csak Lengyelország és Szlovákia mögött. A jó hír, hogy Románia és Bulgária sokáig mögöttünk maradhat, az ő szintjükre való lecsúszáshoz még számos gazdaságpolitikai hibát kellene elkövetni.

– Végezetül, mit gondol a monetáris politikai „rezsimváltásról”, a kamatvágási ciklusról, a Növekedési Hitelprogramról és az MNB-kötvények átalakításáról?

– Szerencsénk volt a kamatcsökkentéssel. Ez a kamatcsökkentési irány eléggé meglepett. Olyan közgazdaságtant tanultam, amiből ez kilóg. Lehet kockáztatni, de a siker így kérdéses. Másfél évvel ezelőtt azt mondtam volna, hogy a kamatvágási ciklus ijesztő, most éppen úgy tűnik, mintha rövid távon működne a kedvező nemzetközi körülmények miatt.

– Szerencse, hogy a Fed is nyomtatott egy zsák pénzt.

– A Fed programja nem olyan unortodox, mint néhány korábbi magyar gazdaságpolitikai lépés. A szokásos, főárami közgazdaságtanon belül egy érdekes változat, de nem feszegeti a hagyományos közgazdaságtan határait. Unortodox és unortodox között is van különbség.

1972–1976 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (mai nevén Corvinus Egyetem) közgazdászdiplomát szerzett

1985-ben a közgazdaságtudományok kandidátusa, 1993-ban akadémiai doktora lett

1999-től a Pannon Egyetem és a BME egyetemi tanára

1999–2000-ben az OMFB Hivatalának elnöke

2001-től az MTA levelező tagja

2007-től az MTA rendes tagja

2009-2010-ben a Költségvetési Tanács tagja

2014 májusától az MTA főtitkára

1972–1976 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (mai nevén Corvinus Egyetem) közgazdászdiplomát szerzett

1985-ben a közgazdaságtudományok kandidátusa, 1993-ban akadémiai doktora lett

1999-től a Pannon Egyetem és a BME egyetemi tanára

1999–2000-ben az OMFB Hivatalának elnöke

2001-től az MTA levelező tagja

2007-től az MTA rendes tagja

2009-2010-ben a Költségvetési Tanács tagja

2014 májusától az MTA főtitkára -->