A magyar kormány és a bankszektor közötti viszony 2010 óta aligha nevezhető harmonikusnak. A kormány több fronton is prés alá helyezte a magyarországi bankokat, mondván, korábban a szocialista és liberális kormányzatok indokolatlanul kedvező helyzetbe hozták a nálunk működő pénzintézeteket, amelyek így sokáig „extraprofitot” realizálhattak, majd pedig a globális pénzügyi válság európai elmélyülésének időszakában helytelen működésük kockázatait a lakossági ügyfelekkel fizettették meg.
Politikai nézőpontból a kormány erőteljes bankellenes fellépése vitathatatlanul sikeresnek bizonyult. Egyrészt, a bankszektor európai összevetésben kiugró mértékű különadói érdemben hozzájárultak a viszonylagos fiskális stabilitás fenntartásához. Másrészt, a kiszolgáltatott devizahitelesek „megmentésére irányuló védőakciók” akkor sem ütköztek számottevő ellenállásba, ha szakértők joggal bírálták ezeket akár tartalmi vonatkozásaik, akár kivitelezésük okán.
Elmerenghetünk persze azon, hogy a pénzügyi szektor büntetése miért bizonyult politikailag ennyire sikeresnek Magyarországon. Népszerűek ezzel kapcsolatban a különféle ideológiai, sőt pszichológiai magyarázatok, amelyek végső soron a magyar lakosság szerény pénzügyi kultúrájában, racionális pénzügyi döntések meghozatalára való képtelenségében, illetve a jelenlegi, 2010 óta regnáló kormányzat ideológiai alapú bankellenességében, továbbá a „spekulatív” külföldi pénzintézetekkel szemben eredendően ellenséges viszonyulásában vélik megtalálni a kormány és a magyarországi bankok közötti rossz viszony gyökerét. Kétségtelen, ezek a magyarázatok tartalmazhatnak fontos részigazságokat. Látnunk kell azonban azt is, hogy a válság előtt, majd pedig a válság alatt a magyar pénzügyi felügyeleti hatóságok szabályozói kudarca és a magyarországi pénzügyi szektor önszabályozói kudarca ugyancsak részese a problémának. Átfogó elemzésre e helyen nincs mód, a mechanizmust viszont jól illusztrálja az, ami a devizahitel-törlesztésekkel a válság legkritikusabb időszakában történt. Ekkor ugyanis a kedvezőtlen munkaerő-piaci folyamatok miatt amúgy is kritikus helyzetbe jutott háztartások devizahitel-törlesztése nem csupán a svájci frank elszálló árfolyama miatt ugrott meg – a magyarországi bankok az árfolyamkockázat indokolható érvényesítése mellett a kamatszinteket is brutálisan növelték, aminek folytán széles tömegek kerültek rövidebb-hosszabb ideig kilátástalan helyzetbe. Ennek minden bizonnyal perdöntő szerepe lehet abban, hogy a lakosság számottevő része máig rezonál a bankellenes intézkedésekre, a bankszektor büntetése pedig politikai tőkévé válhatott.
Csakhogy közben a hitelezés nehezen indul újra. Vélhető, hogy ma a kormányzat vezető gazdaságpolitikusai is úgy látják, hogy a közelmúlt növekedési eredményeinek konszolidálásához elengedhetetlen a pénzügyi szektorral történő békekötés. Ráadásul fokozódó nemzetközi nyomás is nehezedik a kormányra, amelynek egyrészt szakpolitikai racionalitását, másrészt a tulajdonjogok tiszteletben tartása és a tisztességes piaci verseny iránti elkötelezettségét is célszerű demonstrálnia. Ennek fényében igencsak logikusnak tetszenek az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal múlt héten megkötött szándéknyilatkozat piac- és befektetőbarát pontjai. Az egyezség pontjaiban a kormány többek között a bankadó jelentős csökkentését, az államosított bankok három éven belüli privatizációját, a további árfolyamkockázatok áthárításának tilalmát, a magáncsőd intézményének szabályozásában a Bankszövetséggel történő érdemi konzultációt ígéri, cserébe az EBRD növeli hitelezési aktivitását Magyarországon, segít a nem teljesítő hitelek kezelésében és a bankszektor konszolidációjában. Mindez szinte túl szép, hogy igaz legyen. Azt persze tudhatjuk, hogy a magyar kormány képes gazdaságpolitikai félfordulatokra és hajlamos a politikailag innovatív, meglepő eszközök alkalmazására. Lehet, hogy a kormány és a bankok között ezentúl ismét harmonikusabb lesz a viszony? Fordulat még nincs, de legalább esély van rá.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.