Brüsszel büntetése részben az Orbán-kormánynak szól

Brüsszeli bürokratának lenni a világ egyik legjobb állása: a kiemelkedően (európai szinten is) magas fizetések mellé igencsak kifejlett szociális védőháló társul. Mivel emiatt mindenki uniós közalkalmazott szeretne lenni, az EU ezerből választ egy jelentkezőt, vagyis olyan kemény rostát alkalmaz, amelyen csak területi zsenik mehetnek át. Ennek következtében nem lehet azt gondolni, hogy Brüsszelben hülyék dolgoznak.

A magyar kormány számára ennek elég világosan ki kellett volna derülnie már korábban is, a híres fifika már számos alkalommal mondott csődöt, a trükköket kiismerték, az uniós akaratot egy idő után csak végigverték rajtunk is. Brüsszel tanul, változtat és alkalmazkodik – és egy idő után csak megtalálja vagy megalkotja azt a szabályt, amelynek következtében úgy táncolunk, ahogy ő fütyül.

Komolyan gondolta bárki, hogy a hazai korrupcióról szóló hírek egyszerűen megállnak a határon? Hogy tétlenül hagyják vagy nem veszik észre? Abban az országban élünk, ahol a pályázat kiírása sokszor egyet jelent a győztes kiválasztásával. Ha nálunk meghirdetnek egy állást, a jelentkezők megkérdezik, hogy ez komoly-e, vagy már van jelölt. Nem a közbeszerzési rendszerünkkel van a probléma, hanem a gondolkodásmóddal.
Nyilvánvaló volt, hogy az uniós pénzeket nem jól költjük el.

Díszkutakat és kétméteres kilátókat építeni, és semmiről sem szóló fejlesztési képzéseket tartani ugyanúgy nem szolgálja a jövő fellendülését, ahogyan nincs értelme négyszeres áron megrendelni a polgármesteri hivatal energetikai korszerűsítését sem. A következmények nélkül hagyott lenyúlások azonban nem csak pofátlanabbá, de óvatlanabbá is tették a résztvevőket: ha nem kell vigyázni, a csalások egyre nyilvánvalóbbá válnak. Átlátszóvá vált a rendszer.

Brüsszel büntetése így Magyarországnak szól, persze egy viszonylag nagy részben az Orbán-kormánynak. Az pedig az új oligarchákat felnevelő kormányzat esetén igen enyhe kritika, hogy nem tettek megfelelő lépéseket a korrupció csökkentése érdekében.