Végre csökken a kiszámíthatóságot, a befektetői környezetet, és így a gazdasági növekedést leginkább romboló ágazati teher, a banki különadó, amely a kormány szerint az összeomlástól mentette meg a költségvetést 2010-ben. Igaz, hogy leginkább nem az összeomlás elkerülésére, hanem az egykulcsos személyi jövedelemadó fedezésére kellett új bevételi források után néznie a költségvetésnek. Igaz az is, hogy ha a kormány tartja a szavát, akkor mostanra nem lenne már bankadó, hiszen eredetileg három évre akarták bevezetni. A gazdaság azonban csak mostanában kezdett talpra állni, így eddig nem foglalkoztak a szektoradók felülvizsgálatával – vagyis inkább a cégeket terhelték, és csak közvetve a keményen dolgozó kisembereket.
A jövő évi költségvetés benyújtása előtt már reménykedhetünk abban, hogy a kabinet hajlandó lépéseket tenni az üzleti környezet javítása érdekében. Például nem Matolcsy Györgyék javaslata nyert, hogy a kormány rúgja fel az EBRD-vel kötött megállapodást a bankadó csökkentéséről, és kössék a hitelezés növeléséhez a teher mérséklését. Az MNB-n kívül mindenki tudta: a befektetők az EBRD-megállapodást úgy értelmezik, mint az üzleti környezet javításának első apró lépését.
Ez volt az egyik, amit Varga Mihály megígért, amikor Matolcsyt váltotta a miniszteri székben két évvel ezelőtt. Varga akkor három dolgot ígért: stabilitást, kiszámíthatóságot és bizalomerősítést. A költségvetési hiány leszorításával és a gazdaság növekedésével esélye is van, hogy el is érje az összes célt.
Az unortodoxia atyja, Matolcsy György azonban nem csak jegybankelnökként befolyásolja a gazdasági irányítást. Gondolatai megragadnak a miniszterelnök és a párttársak fejében, hiszen az unortodox eszközök már sokszor segítettek megregulázni a szerintük rosszul működő piacokat. Mindez pedig semmi jót nem jelent: az adótörvények lapozgatása közben rábukkanhatunk arra, hogy az eredetileg átmenetire tervezett dohányipari különadót beégették a büdzsé bevételei közé.
