A brókerbotrányok károsultjainak megsegítését célzó intézkedésként az Országgyűlés idén tavasszal elfogadta a „vagyonzárolási” törvényt (2015. évi XXXI. törvény). Ez sokkal szélesebb körben teszi lehetővé a bűncselekményből származó vagyon zár alá vételét, amivel azt a látszatot keltik, hogy az áldozatok nagyobb eredménnyel érvényesíthetik polgári jogi igényeiket. Az azonban kérdéses, hogy a szabályozás ténylegesen szolgál-e a károsultak követeléseinek biztosítására.
A vagyonzárolási törvény a Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény rendelkezéseihez képest állapít meg speciális szabályokat. A kiegészítés célja, hogy a jelenleginél szélesebb körben lehessen zár alá venni meghatározott, a bűncselekmény elkövetésével érintett szervezetek és velük összefüggésben álló személyek vagyonát. Ennek alapján a Büntető törvénykönyv (Btk.) által meghatározott vagyon elleni bűncselekményt, csődbűncselekményt, illetve a tartozás fedezetének elvonását elkövető személyt és hozzá kötődő szervezet vagyonát érintheti a zár alá vétel. Az új törvény lehetőséget ad arra is, hogy többek között a szervezetben befolyásoló részesedéssel vagy ellenőrző befolyással rendelkező személy (aki a szervezet vezető tisztségviselője, alkalmazottja, cégvezetője, felügyelőbizottságának tagja, illetve akár könyvvizsgálója) vagyonát is zár alá lehet venni.
Mindezek alapján úgy tűnhet, hogy a károsultak ezentúl sokkal eredményesebben érvényesíthetik polgári jogi igényeiket, a valóság azonban ettől eltérő képet mutat. A Btk. szerint polgári jogi igényt érvényesíteni a büntetőeljárásban gyanúsított magánszeméllyel (azaz a bűncselekmény elkövetőjével) szemben lehet, amelynek fedezete az elkövetőtől zár alá vett vagyon. Ebből következően hiába veszik zár alá a szervezet és a vele összefüggésbe hozható magánszemélyek vagyonát, mindössze a büntetőeljárás terheltjének, azaz az elkövetőnek a vagyona biztosítja a polgári jogi igény megtérültét. Azt a vagyont elkobozzák, amelyet nem a terhelttől vesznek zár alá, és tulajdonjoga a törvény eltérő rendelkezésének hiányában az államra száll.
A Btk. szerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet ennek során vagy ezzel összefüggésben szerzett a tettes, továbbá arra a vagyonra is, amelyből más gazdagodott a bűncselekményből származóan. A vagyonzárolási törvény arra az üzleti életben rendszeresen előforduló helyzetre sem kínál hathatós megoldást, hogy az a bűncselekményből származó vagyon – amelyet a magánszemély időközben egy offshore cég rendelkezésére bocsátott – milyen módon szolgálhatná a károk megtérítését.
Miután az offshore vállalat harmadik féllel kötött szerződése alapján a vagyon annak rendelkezése alól kikerül, szinte esélytelen a pénz visszaszerzése. A szerződés fedezetelvonó jellegét ugyanis a károsultnak kellene bizonyítania, ám hiába magyar az összes fél, a polgári jog formalitásai miatt az eljárásra nem a magyar jog, hanem az offshore cégek joga lesz irányadó. Adott estben előfordulhat, hogy a Brit Virgin-szigetek joga szerint kellene pereskednie a magyar feleknek, ahol ha nem sikerült bizonyítani a fedezetelvonást, akkor a kártalanításra szolgáló alap ezzel a vagyonnal is csökken.
Hiába teszi lehetővé tehát a vagyonzárolási törvény a bűncselekménnyel összefüggő vagyon szélesebb körének zár alá vételét, annak csak kisebb része szolgálhat a károsultak igényeinek érvényesítésére. A nem a bűncselekményt elkövetőtől zár alá vett vagyon tulajdonjoga az államra száll, míg az offshore cégekbe menekített vagyont polgári jogi úton visszaszerezni gyakorlatilag képtelenség. Ezért ajánlott a Büntetőeljárásról szóló törvény módosítása, amely alapján a zár alá vett vagyon nem az állam, hanem a sértettek javára fordítandó.
