Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az üzletnek része a bukás is
Még május végén emelt vádat a Szentesi Járási Ügyészség az ellen a férfi ellen, aki a bírósági tárgyalása napján csalt ki több millió forintot az általa korábban már megkárosított sértettől. A vádlott két és fél éven át 32 millió forintot csalt ki, majd közel három évvel később, a bírósági tárgyalása előtt ebből 5 milliót törlesztett. A tárgyalás után azonban 3,5 milliót visszakért, hogy abból vállalkozik majd, és úgy törleszt. A károsult remélt és várta a pénzt. Sokáig, és megint hiába.
A tuti üzletekben van nálunk valami tipikus kelet-közép-európai reménytelenség. Hiszünk bróker Marcsiban, Tribuszernében, a Baumagban, a Lánchíd 2000-ben, az Il Ferroban és az autómatricázásban, meg persze a DT Diamondban, és még ki tudja hány ígéretben. (Ezekhez képest a Quaestor a biztonság maga.)
Mintha biztosak lennénk a lottónyereményben: ha sikerült az ötöst eltalálni a budaörsi rendőröknek, akkor nekem miért ne menne? Mert mit csinált Gattyán, amit én ne tudnék? Végül is Bill Gates is egy garázsban kezdte ugyebár. Magyarországon három-ötévente nem csak egy nagy pénzügyi botrány van, de kitör a vállalkozási láz is.
Mindig jönnek a legjobb bulik: talán a gilisztázásnál indult el valahol a nyolcvanas évek végén, de volt itt AmWay meg AloeVera, strucctenyésztés és bioboltozás ugyanúgy, meg mint pénzügyi- és ingatlanügynökösködés, az üdülési jog értékesítése és vásárlása, meg persze a használt angol ruha értékesítése. Most úgy tűnik, a gasztro van soron: ma már senki vagy Pesten, ha nincs legalább egy olyan ismerősöd, aki most hagyta ott az értelmiségi állását, hogy önmegvalósítson egy belvárosi beugróban. Ha úgy tűnik, hogy a háborús állapotokról elmozdul az ingatlanpiac (és az alacsony bázis miatt iszonyatosak a növekedési százalékok), akkor megint mindenki ingatlanügynök akar lenni.
Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az üzletnek része a bukás is. Hogy nagyon sikeresek csak kevesek lesznek, és hogy nincs garancia a nyerő kombinációra.
