Egy közösség erejét, egységét az mutatja meg, miként reagál a közösséget veszélyeztető problémákra, hogyan képesek a tagjai, akár a saját érdekük sérelmére is, olyan megoldást keresni, amely az országaik családjának jó. Az Európai Unió közössége a menekültproblémára egyelőre nem talál választ, és a tagok széttartó érdekei nem is segítenek ebben. Mivel azonban nincs közös válasz, minden érintett maga keresi azt, ezért aztán az Európai Unió a legrosszabb arcát mutatja. Egy civakodó családét, ahol mindenkinek csak az a fontos, hogy a gond ne lépje át az ő határát. A szó szoros értelmében sem. Ennek következtében az az unió, amelynek a lényege éppen a határok lebontása, most hajlandó akár megannyi új határt húzni félelmében vagy önzőségében.
A pc-nyilatkozatok mögött az látszik, hogy a valóságban mindenki azon igyekszik, a menekültek a másiknál kössenek ki. Bevetnek drótot, jogot, ha kell. Európa nem mondta Magyarországnak, hogy húzzon falat a schengeni határára, de ez láthatóan nincs is különösebben ellenére. Amíg ugyanis a menekültekkel nem tud mit kezdeni, addig nem bánja, ha a probléma látszólag kívül reked a határain.
Mindaddig, amíg az unió bénázik és hümmög, az illegális bevándorlás frontállamai, köztük Magyarország, magukra hagyva jelenleg két dolgot tehetnek: vagy hallgatólagosan utat engednek az új népvándorlásnak Európa belseje felé, vagy megpróbálják minden eszközzel megakadályozni azt a határán. Mindkettővel tesztelik a többi államot: valóban ezt akarják-e.
Nem kétséges, hogy az unió országai képesek felépíteni az európai nagy falat a bevándorlók ellen, és ha így megy tovább, fel is fogják. Terelgethetik gátakkal a vándorlók folyamát, mint egy áradást, a világot nem tudják hermetikusan elzárni maguktól. Attól, hogy a bevándorlóktól megszabadul Európa, a problémától még nem fog. Annak politikai, gazdasági hatásai ugyanis képesek utat törni a legerősebb drótkerítésen is.
