Magyarország fejenkénti nemzeti jövedelme 2050-re érheti el a mai német szintet

Megállíthatatlannak ígérkezik a világgazdaság átrendeződének a folyamata a trendeket 2050-ig kivetítő kutatóintézetek szerint. A legfrissebb elemzést a The Economist Intelligence Unit (EIU) tette közzé, és a legfontosabb üzenete így foglalható össze: Kína 2026-ban a dollárárfolyamon számított nominális bruttó hazai termék (GDP) összegében megelőzi az Egyesült Államokat, amely így elveszíti első helyét.

A PricewaterhouseCoopers (PwC) idei prognózisában pedig azt írta: Kína – amely vásárlóerő-paritáson már tavaly megelőzte az Egyesült Államokat – piaci árfolyamon 2028-ban ugrik az amerikai gazdaság elé. A ma még az első tíz gazdaság között számon tartott Oroszország pedig az EIU előrejelzésében kiesik az élmezőnyből. A PwC vásárlóerő-paritáson alapuló tanulmánya alapján viszont az ötödikről a nyolcadikra esik vissza.

Ám akárhonnan nézzük is, a tanulság az, hogy a mai helyezés semmire sem biztosíték, senki sem ülhet a babérjain. Az EIU úgy véli, hogy bekerül az elitbe Mexikó és Indonézia, miközben India a mai kilencedik helyéről a harmadikra lép elő. Csak kicsit csökken, de a legjobb tízes csoport tagja marad Németország, Franciaország és Nagy-Britannia.
És egyre inkább úgy tűnik: Ázsia lesz a világgazdaság erőközpontja. A múlt század második fele Japán és Dél-Korea felemelkedését hozta magával, és az ázsiai térség 2000 és 2014 között 26-ról 32 százalékra növelte részesedését a globális GDP-ből, de 2050-re az arány 53 százalékra emelkedik; közben egyre mélyül a szakadék a legnagyobbak és a többiek között.

Már 2030-ra Kína, az Egyesült Államok és India egyenként is gazdagabb lesz, mint a következő öt, Indonézia, Németország, Japán, Brazília és Nagy-Britannia együttvéve. Hasonló eredményre jut a PwC is: gazdasági hatalmának növekedésével párhuzamosan Kína és India nyilván nagyobb beleszólást követel majd a globális ügyek intézésébe. Az EIU azt sugallja, jó lenne, ha különösen Washington egyengetné az útjukat a nemzetközi szervezetekben, és támogatná őket, hogy hozzászokjanak a nagyobb szereppel járó felelősséghez.

Drámai – és az Európába tízezrével érkező menekülteket látva még időszerűbb –, ahogy az EIU felhívja a figyelmet más trendekre is. A népszaporulat globálisan 1,3 százalékról 0,5 százalékra csökken, és még ennél is jobban lanyhul a munkaképes korú lakosság bővülése. Kivétel Afrika és a Közel-Kelet. Angola munkaerő-kínálata például 2050-ig 9-ről 28, Nigériáé 56-ról 160, Kenyáé 28-ról 48 millióra növekszik.

Ez persze elvileg serkentheti ezen országokat, de ha nem sikerül ezt a tömeget bevonni a gazdaságba, akkor súlyos feszültségek keletkezhetnek. Ezzel szemben Japánban, Kínában, a fejlett és a feltörekvő Európában ellentétes folyamatok bontakoznak ki. Szükség lesz tehát a bevándorlókra, a gazdaságot élénkítő munkaerő-utánpótlásra, miközben természetesen a beruházások szerkezetétől, a technológiai váltástól és a kutatás-fejlesztéstől is függ, mely országok állják majd a nemzetközi versenyt.

Az ENSZ által megrajzolt demográfiai trend 9,6 milliárd lakosnál áll meg 2050-ben, ami 30 százalékos növekedés. A világszervezet mezőgazdasági szervezete ezzel összefüggésben arra hívta a figyelmet, hogy az élelmiszer-termelést hatvan százalékkal kellene bővíteni. De nem mindegy, hogy az ökorendszert veszélyeztetve vonnak be területeket, vagy inkább új technológiák révén bővül a kínálat.

A piaci árfolyamon kimutatott nominális GDP-ből egy főre jutó jövedelem alapján a fejlett országok uralma nem gyengül. Az EIU táblázatából az olvasható ki, hogy Magyarország e tekintetben 2050-ben is elmarad az Egyesült Államok mai szintjétől, és akkora fejenkénti nemzeti jövedelemre tehet szert, mint amennyi ma esik egy német polgárra. Harmincöt év múlva a 47 ezer dolláros magyar jövedelem a negyede lesz a svédnek, a harmada a németnek, a fele az olasznak. A Nemzetközi Valutaalap vagy a Világbank adataiból pedig ennek nyomán az a következtetés vonható le, hogy a különbség nem csökken az előttünk álló harmincöt év során.
Ám ahogy a sorrendek változtak ez utóbbi évtizedekben, és változnak előretekintve, a trend nem eleve elrendeltetett, inkább figyelmeztető.