Üzlet és fenntarthatóság
A korábbinál kevesebb szó esik mostanában az üzlet és a fenntarthatóság viszonyáról, pedig a téma az ezredfordulót követő évtizedben óriási népszerűségnek örvendett. Az okok érthetőek: az elhúzódó gazdasági válság miatt a költségek lefaragása és a hatékonyság növelése került az érdeklődés fókuszába, amely mögött a hosszú távú kihívások fontossága elhalványulni látszott.
Pedig a probléma aktuálisabb, mint valaha. A válság nem törte meg a globalizáció folyamatát, sőt az ipari termelés és a gazdasági folyamatok nemzetköziesedése tovább folytatódott, annak minden előnyével és hátrányával együtt, miközben a környezeti kihívások egyre égetőbbek. Most, amikor a gazdaság szekere megmozdulni látszik Európában és Magyarországon egyaránt, ideje figyelmet szentelni arra is, hogy a mindennapi tevékenységünk milyen hatással lehet környezetünk állapotára és a felnövő generációk életére.
Különösen szemléletes a kérdést a csomagolóipar példáján nyomon követni. Egy olyan iparágról beszélünk, amely maga is egyfajta jelképe a globalizáció korának, és amelyet az elsők között szembesítettek tevékenységének a környezetre gyakorolt hatásaival. Nem véletlenül, hiszen egy termék megvásárlásával a csomagolóanyag válik elsőként hulladékká. Jogos felvetés, hogy megtesz-e az iparág mindent annak érdekében, hogy tevékenysége hosszú távon is fenntartható legyen. A kérdést a magyarországi szereplők sem kerülhetik meg, akik nap mint nap csatát vívnak azért, hogy a hazai, illetve a nemzetközi piacon versenyképesek maradjanak.
A magyarországi csomagolóipar évente közel egymillió tonna csomagolóanyagot gyárt és ad el a piacon. Az érem egyik oldalán rengeteg felhasznált energia és gyorsan hulladékká váló termék áll, másrészt a magyarországi csomagolóipar termelése éves szinten megközelíti az 500 milliárd forintot, ami a GDP közel 2 százalékának felel meg. A szektor jelentős hozzáadott értékkel járul hozzá a nemzetgazdaság teljesítményéhez, az erős exporttevékenység pedig igazolja, hogy a magyarországi gyártóknak nemcsak a hazai, hanem a világpiacon is helye van.
A kérdés, hogy a környezetvédelem érdeklődésének homlokterében lévő iparágban összeegyeztethetőek-e az üzleti és a zöld fenntarthatósági érdekek. Az eredmények iparágon belül is markáns különbségeket mutatnak, azonban egyértelműen siker, hogy a papír csomagolóanyagok esetében Európában tizenöt év alatt másfélszeresére emelkedett a hulladékok visszagyűjtésének és hasznosításának aránya. Ezen belül is kimagasló a hullámkarton csomagolóanyagok hasznosítási aránya, és ennek kapcsán nincs szégyenkeznivalója Magyarországnak. Az államilag koordinált hulladékkezelési rendszerben a csomagolási papírhulladékok esetén 2015-ben több mint 90 százalékos hasznosítási arány elérését tervezik, jelentősen túlszárnyalva a 60 százalékos európai uniós kötelezettséget.
A hosszú távú fenntarthatóság szempontjából talán ennél is fontosabb, hogy a környezettudatosság ma már nem pusztán hóbort vagy jogszabályi kötelezettség, hanem üzleti kényszer is. Miközben a fogyasztók szerte a világban kiszámítható minőséget és megbízhatóságot várnak, a Föld állapotáról – például az éghajlatváltozás egyre nyilvánvalóbb tünetei formájában – érkező aggasztó jelzések az üzleti és hétköznapi gondolkodásunkat is átformálják, hiszen ma már sokan nem vásárolnak szívesen környezetterhelő módon előállított terméket.
Az üzleti és a környezeti fenntarthatóság közös receptje tehát adott: alkalmazzunk másodnyersanyagokat, és csökkentsük tovább a költségeket a víz- és az energiafogyasztás mérséklésével. Közben legyünk megbízhatóak, és törekedjünk a lehető legjobb termékminőségre, illetve partnereink lehető legrugalmasabb kiszolgálására. Az állam pedig a vállalati szférára nehezedő terhek enyhítésével és a környezetbarát termékek pozitív diszkriminációjával tudja segíteni a munkát.
Persze a hosszú távú eredményhez ez még mindig nem elég. Hiszen nemcsak a környezettudatos fogyasztó, hanem a piac is „szelektál”, és az üzleti sikerért minden egyes vállalatnak egyedül, önerőből kell megküzdenie a nap végén.
