Bár nehéz szakmai alapon vitatni a közgazdasági magyarázatot, amely a bérprobléma okát a magyar munkatermelékenység stagnálásához köti, ám abból nem vezethető le egyszerű, azonnali megoldás. A termelékenység maga is következmény, mégpedig olyan tényezők következménye, amelyeknek egyike sem akarat kérdése. Vagy ha az, amiként az államháztartás terjedelme, nos, nem mutatkozik politikai akarat annak mérséklésére, avagy másképpen: privatizációra, a magánvállalkozások elől elzárt területek megnyitására, a verseny élénkítésére. A gyorsuló munkaerő-kivándorlás azonban most új helyzetet teremt. Akár az átlagnál képzettebbek és termelékenyebbek mennek el, akár a kevésbé iskolázottak, a munkaerőpiac feszessége nő, a maradók bérszintje – ágazatonként, szakmánként eltérő ütemben – emelkedni kezd. Hatékonysági javulás nélkül azonban ez a folyamat keményen megterheli a cégek nyereségességét, beruházási képességét, sokaknak a működési képességét. Nem kerülhető el tehát sem a versenyszféra, sem főleg a közszféra hatékonysági nyomás alá helyezése.
A szerző további cikkei
Vélemény cikkek
