Itt az ideje a görög adósság csökkentésének

Görögország ismét fordulópont előtt áll. Miután pénzügyi helyzete igen siralmas, nem valószínű, hogy képes lesz a következő pár hónapban lejáró tartozását kifizetni. Vagyis ismét elhúzódó civódás várható a hitelezőivel, az pedig csak újabb rövid távú megoldásokhoz vezethet. A probléma valódi megoldásának halogatása aligha az egyetlen opció a tárgyaló felek számára. Ez valójában rossz megközelítés.

Amikor súlyos fizetési problémákkal küzd egy ország, akkor alapvetően öt lehetősége van. Az első, hogy feléli tartalékait és vagyonát, amelyet jobb időkben halmozott fel. A második, hogy jelentős mértékű hitelt vesz fel, hogy tartozásait rendezni tudja rövid távon. A harmadik opció a megszorítások (adóemelés vagy kiadáscsökkentés) bevezetése, amellyel az adósság törlesztéséhez forrásokat tud felszabadítani.

Negyedik lehetőségként egy szorult helyzetben lévő ország is tud olyan stratégiát követni, amely élénkíti a gazdasági növekedést, és ily módon a törlesztésekre fordítható pluszjövedelemre tehet szert. Ha ezek közül egyik sem működik, akkor ötödik lehetőségként az jöhet szóba, hogy átengedi a piaci erőknek a kiigazítás végrehajtását vagy az árak (beleértve az árfolyam) jelentős ingadozása révén vagy a fizetésképtelenség kikényszerítésével.

A legtöbb közgazdász egyetért abban, hogy a legjobb megoldás, ha ötvözik a fenti opciókat. Az ideális megoldás a reformok, a hitelfelvétel és a piaci árazási mechanizmus megfontolt használatának a kombinációjából áll. Ami azonban elméletben jónak tűnik, azt a gyakorlatban nehéz megvalósítani. Egyrészt azért, mert a politikusok a nehéz strukturális reformok és költségvetési kiigazítások végrehajtása helyett inkább a hitelfelvételt fokozzák, ami viszont erősíti a nem rendezett módon történő piaci kiigazítások kockázatát.

Mindenesetre, ha egy ország már súlyosan eladósodott, akkor azt tapasztalhatja, hogy a kiigazítások és a hitelfelvételek egyszerűen már nem elegendők. Ezt nevezik a közgazdászok túlzott eladósodottságnak. Ilyen körülmények között megfojtja a gazdasági növekedést az a megoldás, amely megszorításokkal próbál belső forrásokat az adósság törlesztésére felszabadítani. A külső hitelezők pedig vonakodnak az ország rendelkezésére bocsátani azt a forrást, amellyel az ismét egyenesbe jöhet, miután a korábbi hiteleket folyósítók gyakran nem hajlandók veszteségeket elkönyvelni.

Emiatt csak egyetlenegy opció jöhet szóba: a nem rendezett módon történő kiigazítás. Miután egy ilyen kiigazítás a hitelezőknek nem vonzóbb, mint az adósoknak, így mindkét fél az elhúzódó, úgynevezett „extend and pretend” tárgyalások mellett kötelezi el magát (a hitelek meghosszabbításáról tárgyalnak, mintha az adós tudna törleszteni – a szerk.) abban a reményben, hogy majd valamilyen módon egy varázsütésre minden megoldódik. Természetesen ez nem következik be. Éppen ellenkezőleg, az elfecsérelt idő alatt az adósság mértéke csak növekszik.

Dióhéjban ez Görögország története. Azáltal, hogy Görögország és a hitelezők a túlzott eladósodottság kezeléshez nem hozták meg a megfelelő döntéseket, egy mindenki számára kedvezőtlen helyzetet teremtettek. Görögország európai partnerei a folyósított eurómilliárdokkal semmit sem értek el. Az IMF és az EKB – amelyek az „extend and pretend” irányvonalat követték – kockára tették hitelességüket. A legnagyobb vesztesek azonban a görög polgárok, akiknek a történelem egyik legsúlyosabb megszorítását kellett elszenvedniük, de még mindig nem látják a fényt az alagút végén. Valójában Görögország GDP-hez viszonyított adósságrátája jelenleg jóval magasabb, mint akkor volt, amikor a megszorítások megkezdődtek.

Görögország elmúlt nyolc évben mutatott lehangoló növekedési teljesítménye éles ellentétben áll más olyan eurózóna-tagállamok teljesítményével, amelyek szintén súlyos fizetési gondokkal küzdöttek. Írország és Portugália gazdasága nem esett olyan mértékben vissza, mint Görögországé, és idővel visszatért a növekedéshez. A görög gazdaság teljesítménye Izlanddal összehasonlítva is igen lehangoló képet mutat. Izland Görögországgal ellentétben nem kapott külső segítséget, viszont egy súlyos kiigazításon esett át. Miközben néhány éven át szinte a görögországihoz hasonló gazdasági visszaesést tapasztalt meg az északi ország, növekedése most már beindult, és a gazdaság teljesítménye jóval felülmúlja Görögországét.

Görögországnak és hitelezőinek (amelyek most főként államok és multilaterális intézmények) az ország pénzügyi helyzetének kezeléséről szóló tárgyalásokon fel kellene ismerniük a fenti helyzet fonákságát, és tanulniuk kellene az eddigi megközelítés hibáiból. Minél tovább nem néznek szembe a valósággal, annál nagyobbak lesznek a károk, és annál többe kerül majd helyrehozni őket.

A problémák valódi rendezésének halogatása politikailag könnyebb, mint átfogó és tartós megoldást elérni. Ez azonban ritkán válik be. Az ország csak akkor küzdheti le a gazdasági gondjait, ha változtat az eddig követett irányon. Görögországnak és hitelezőinek egy hihető adósságcsökkentési programban kellene megállapodniuk, amely támogatná azokat a görög reformokat, amelyek az ország növekedési motorjának újraindításához szükségesek, és amelyek a meglévő forrásokhoz igazítják Görögország belföldi kötelezettségeit. Egy ilyen megközelítés, amely mellett már az IMF is kiállt, jelentősen erősítené Görögország növekedési kilátásait.
Ha az egyértelmű gazdasági logika valamilyen módon nem nyújt elég motivációt Görögország európai partnereinek az adósságcsökkentés támogatásához, akkor azt mindenképpen megteszi az ország által Európa történelmi menekültválságában betöltött frontállami szerep. Nyolc hosszú év után itt az idő, hogy Görögország a megfelelő, növekedésorientált adósságcsökkentés formájában megkapja a szükséges segítséget.

Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org