Így keresi magát agyon Amerika Európán: hiába a befektetők kedvence, talicskával viszik ki a profitot a tengerentúlra – ez lehet a megoldás

Miközben Washington és Szilícium-völgy egyre gyakrabban bírálja Brüsszelt, az amerikai befektetők továbbra is lapátolják a pénzt Európába. A kontinens olcsóbb, tehetségesebb és egyre vonzóbb, de a haszon jelentős része mégis az Egyesült Államokban landol.

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy az Egyesült Államok lenézi Európát. Az elmúlt években megszaporodtak a kritikus politikai nyilatkozatok és a dorgáló beszédek Washingtonban és a diplomáciai látogatások alkalmával egyaránt. Ez pedig nem csak politika: Donald Trump amerikai elnök, JD Vance alelnök vagy Marco Rubio külügyminiszter mellett olyan nagyvállalati vezetők is nekiestek Brüsszelnek és a tagállami kormányoknak, mint Elon Musk vagy Mark Zuckerberg.

Az amerikai befektetők ugyanis valósággal rárepültek Európára. Egy friss Prosus–Dealroom-jelentés szerint az idei évben a 100 millió dollár feletti európai MI-finanszírozási körök 73 százalékát amerikai tőke adta. Ez nem aprópénz, hanem piaci dominancia.

Ennek oka egyszerű: Európa olcsóbb, és ugyanaz a dollár itt jóval többet ér, mint a Szilícium-völgyben. Jensen Huang, az Nvidia vezérigazgatója szerint pont ideális a környezet: nem túl drága, de nem is túl kockázatos a befektetés.

A másik nagy előny a tudás. A EU egyetemei továbbra is kiváló oktatást biztosítanak, az emberi erőforrások pedig hasonló szinten aknázhatóak ki, mint a tengerentúlon. Európa és az Egyesült Államok például nagyjából azonos számú MI-szakemberrel rendelkezik, körülbelül 325 ezerrel mindkét oldalon. 

Sőt, az élvonalbeli MI-fejlesztők, mint az OpenAI és az Anthropic, szintén aktívan toboroznak Európában. A kontinens tehát kitermeli a szakembereket, de gyakran nem ő tartja meg őket.

És nem csak az emberekről van szó. Az amerikai cégek sorra vásárolják fel az ígéretes európai startupokat is. Olyan nagy nevek, mint az AMD, az Accenture, a Cloudflare vagy a Workday már több finn, brit és svéd MI-céget is bekebeleztek.

Ha pedig egy európai startup mégis önálló marad és sikeres lesz, gyakran akkor is Amerikát választja. Jó példa erre a Spotify vagy a Klarna, amelyek inkább New Yorkban léptek tőzsdére.

Európa aranybányává vált az amerikai befektetők számára

A kép tehát világos: Európa egyre inkább kutatás-fejlesztési inkubátorrá válik az USA számára. Az ötletek itt születnek, de a nagy pénz gyakran a tengerentúlon csapódik le.

Ez nem feltétlenül tragédia. Izrael példája mutatja, hogy egy ilyen modell is működhet, a sikeres exit után pedig a tőke és a tapasztalat visszaforog az új generációba. Ugyanakkor egyre többen teszik fel a kérdést: 

A válasz nem bonyolult, ám politikai és stratégiai akadályai vannak a belföldi erőforrások megtartásának. A kontinensnek el kell döntenie, mely technológiai területek kritikusak, és ezeket célzottan támogatni kell:

• több állami megrendelést kell a hazai cégekhez irányítani;
• és növelni kell az európai befektetési tőke mennyiségét.

Az egyik legizgalmasabb lehetőség az adatkezelésben rejlik. Jelenleg a világ adatainak mindössze 8 százaléka érhető el szabadon. Ha Európa képes lenne egy biztonságos, mégis rugalmas adatmegosztási rendszert létrehozni, tekintélyes előnyre tehetne szert az MI-versenyben.

A végén azonban egy kevésbé technikai tényező dönthet: az önbizalom. Európának megvan a tudása, megvan a lehetősége, de gyakran hiányzik az a kockázatvállaló mentalitás, amely az amerikaiakat jellemzi. És amíg ez így marad, addig a dollárok jönnek – de a legnagyobb nyereség nem itt fog lecsapódni.