Káoszmenedzser kerestetik
Van már vállalatuknál káoszmenedzser? Még nincs? Pedig jobb lenne keresni a piacon. Ha nem találnak, célszerű kiképezni egyet. Vagy kettőt. Hogyan? Nincs tananyaguk, oktatójuk erre? Talán nem is szükséges. Némi elméleti háttérrel, megfelelően fejlesztett tudással, nyitottsággal, együttműködési készséggel a gyakorlatban is elsajátítható eme új szakma minden fortélya. Régen talán rendszer- vagy folyamatszervezőnek hívták az efféle munkát, ám a jövőben, amikor szétesnek a rendszerek, inkább kaotikusnak látszik majd minden. Na, akkor kellenek a káoszmenedzserek.
A már javában zajló digitális forradalom ugyanis nem kíméli a hagyományos vállalati struktúrát: szétzúzza, átrendezi, fellazítja. Eltűnnek a régi kapaszkodók, a hierarchiák, laposodnak a szervezetek, így sokan íróasztal nélkül találják magukat. És nagy-nagy bizonytalanságban. Még fontoskodnak egy kicsit, ám ezzel sem tudják visszaállítani a korábbi jól megszokott rendet, a merev struktúrát. Azt, ahol a főnök főnök volt, néha nem a tudásának, inkább kapcsolatainak köszönhetően. Persze ez főleg a politikához köthető területekre igaz, a „valódi” üzleti szektorban már jó ideje azok jutnak el a vállalati karrierlétra csúcsára, akik értenek is a szakmához, a menedzseléshez. Jó, akadnak más példák is, néha a tulajdonoshoz való lojalitás, a szervilizmus, a „majd én megmutatom, ki az úr a cégnél” szemlélet a vállalatoknál is tetten érhető. De megjósolható: ilyen irányítással a bukás kódolva van.
Nemrégiben mesélte egy fiatal, Y generációs munkavállaló, hogy egyik nap hirtelen felmondott a munkahelyén. Betelt a pohár. Pár hónapja új főnököt kapott a részleg, akiről hamar kiderült: az adott szakmához nem ért, ámde kellően önelégült, nagyképű, s mellesleg a „nagyfőnök” barátja is egyben. A HR-munkatársak is tartottak tőle. Hagyták, hogy az új vezető egy húzással megszüntesse a már jól bevált otthoni munkát, a rugalmas munkaidőt, vagyis a kreatív szabadságot. Azt, amitől az egyébként monoton munkát kedvvel végezték a dolgozók, élvezték a bizalmat, amiért teljesítménnyel válaszoltak. Futott a szekér, a korábbi menedzserre felfigyeltek, jobb állást kapott. Az újnak talán kisebbségi komplexusa volt, s ezt értelmetlen túlszabályozással kompenzálta. Az eredmény megdöbbentő: pár hét alatt szétesett csapat, többen állásinterjúra járnak, s aki marad, az is csak a menekülés módját keresi.
Megjósolható, mi lesz a történet vége. Kompetens munkatársak nélkül nincs siker, a cég hírneve sérül, ezért kívülről nehéz lesz pótolni az elmenőket. A vállalat nem tud majd jó színvonalon teljesíteni, az ügyfelek is elpártolnak. Ez a spirál lefelé visz…
Ilyen téves vezetői kinevezések persze ezután is előfordulhatnak. Még a kiélezett profitverseny sem óv meg a szubjektív, megalapozatlan döntésektől, de mivel a tempó – a számítógépes megoldások általánossá válása miatt – felgyorsul, így valószínűleg a hiba is gyorsabban korrigálható. Ha nem, az a véget is jelenti. A rugalmasság ugyanis alapfeltétel lesz a jövő munkahelyén. Ott, ahol a robotok, a szoftverek s az emberek dolgoznak majd együtt, az emberek legfőbb értéke a kreativitás lesz, az önálló gondolkodás képessége és bátorsága. Ehhez azonban ösztönző légkör, igény, bizalom, elismerés kell. A jövő vállalatában fellazul a fix szervezeti struktúra: gyarapodnak a projektalapú megoldások, ahol egy-egy feladatra jönnek össze a teamek. Nem lesznek munkaköri leírások, minek is lennének, a valóság túl gyorsan és komplexen változik, a pillanatnyi feladatot meg egyszerűbb gyors feladatmeghatározással követni.
A jövő már elkezdődött. Legfeljebb még nem vettük észre. Már vannak olyan cégvezetők, akik felismerték, a robotok, a mesterséges intelligencia uralta világban a legfőbb érték tényleg a jól képzett, kreatív, világra nyitott ember lesz. Nekik kell teret engedni, inspiráló közeggel a lojalitásukat megszerezni. A Manager Magazin márciusi számában az EY fél éve kinevezett vezérigazgatója beszélt arról, mi mindent terveznek, hogy megtartsák a fiatalokat. Tudják, hogy az Y generációnak szabadság kell. Ők értékelik a racionális, ám laza megoldásokat. Nem viselik el az értelmetlen merevséget, az időrabló üresjáratokat. Inkább továbbállnak. Van hová. Övék a világ. De övék lehet Magyarország is. Ha győz a józan ész.
