Hogyan adóztassuk (angolul: how to tax it) a vállalati szférát – a sok egyéb kérdés mellett ez az egyik legégetőbb dilemmája azoknak az országoknak, amelyek nagyon sérülékenynek bizonyulhatnak a brit uniós kilépés következtében, főként ha Londonnak nem sikerül jó kereskedelmi megállapodásra jutnia az EU-val. Ám, megelőzve az európai versenytársakat, George Osborne pénzügyminiszter adócsökkentést, azaz igen versenyképes közterheket kínál máris a cégeknek, nehogy lelépjenek a süllyedő hajóról. Igaz – ahogy erre gúnyosan rámutat David Marsh, a monetáris intézmények agytrösztjének (Omfif) vezetője –, Osborne a népszavazás előtt még azzal érvelt, hogy a kilépés miatt hatalmas lyuk keletkezik a költségvetésben, s a kieső bevételt adóemeléssel és kiadáscsökkentéssel kell majd pótolni. Ám nem maradt adós a gyors válasszal Spanyolország – az egyik lehetséges kárvallottja a brit távozásnak –, amely szintén alacsony adókat ígér. Ha mégis áttelepülnének a vállalkozások, legyen hova menniük.
A legnehezebb helyzetbe talán Írország kerül, amelynek nagyon alacsony társasági adószintjét éles támadások érték az adósságválság kezelése során, de Dublin kitartott, legfeljebb néhány, a nagy multik által használt kiskaput csukott be. Most viszont jönnek a britek, meg a spanyolok, meg talán mások is, miközben az Egyesült Királysággal a szárazföldön is határos Írországnak nincs igazán hova hátrálnia. Sőt, ha a font úgy gyengül tovább, mint a népszavazás óta, akkor a krízis során visszaszerzett ír versenyképességnek is lőttek.
A Standard and Poor’s hitelminősítő minapi elemzésében Írországot találta a legérzékenyebbnek a brit változásokra, s megnevezett még néhány kis pénzügyi központot, például Máltát, Luxemburgot, Ciprust. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szerint 2018-ig Írország 1,2 százalékpontos veszteséget könyvelhet el a bruttó hazai termékben. A brit gazdaságból nézve Írország az ötödik legnagyobb exportpiac, az ír behozatal harminc százaléka az Egyesült Királyságból érkezik. Az angol ír kivitel értéke meghaladja a Kínába, Indiába, Oroszországba és Brazíliába irányuló exportét. A kétoldalú kereskedelmi forgalom hetente egymilliárd euróra rúg.
Ha a kilépési tárgyalások az előírt két év alatt nem zárulnak jó alkuval, ha netán vámfalak emelkednének a két ország között, az súlyosan érintené az ír gazdaságot, amely ezt a veszteséget nehezen tudná ellensúlyozni az amerikai és az uniós kapcsolatok élénkítésével, bővítésével. Egyelőre kérdés, hogy a Nagy-Britanniába áramló közvetlen befektetések esetleg Írországba vándorolnak-e a jövőben, s vajon a londoni City hány bankja tenné át székhelyét Dublinba.
Írországnak a lehető legrosszabb időszakban jött a Brexit. A gazdaság szédületes tempóban, csaknem nyolcszázalékos iramban fejlődött tavaly, az unió leggyorsabban növekvő tagjává vált újra. Dublin már rég maga mögött hagyta a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Bizottság közös hitelprogramját. Az ingatlanpiaci és adósságválságban a perifériára csúszott, ahonnan visszaküzdötte magát a belső körbe. Az államadósság aránya is rohamosan csökken, akárcsak a költségvetési hiányé, amely a látványos GDP-bővülés nyomán három százalék alá esett. A fogyasztás és a beruházás is lendületes, a beszerzésimenedzser-indexek a feldolgozóipari tevékenységet tekintve is az élbolyba sorolják az országot. Ám a nagy nehézségek és áldozatok árán rendbe tett nagy bankok – Bank of Ireland és AIB – fokozatosan függővé váltak a brit ingatlanpiactól, és hitelezési tevékenységük is jórészt áttevődött a szomszédba. Az ír jegybank pedig nemrégiben azt írta: a háztartások eladósodottsága csökken ugyan, de még mindig magas, és a külső sokkok tetemes károkat okozhatnak.
A megszorításokat magáról lerázó új ír kormány hónapokkal ezelőtt még azt tervezte, hogy az alacsonyabb jövedelműeknek adókedvezményeket ad, s többet költ egészségügyre és infrastrukturális fejlesztésekre. Elvileg volna is miből. Az adóbevételek tavaly nagyon megugrottak, a társasági ötven százalékkal emelkedett. Ám a végre jónak ígérkező éveket beárnyékolja a Brexit. A pénzügyi válság után jön a brit. Elég aggasztó kilátás. Egyet lehet érteni azzal, amit Eoin Drea, a brüsszeli Martens kutatóintézet közgazdásza állít, hogy ez bizony sokkal-sokkal nagyobb kihívás az írek számára, mint ha mondjuk Görögország kilépett volna az eurózónából. Holott pár éve még ettől az eshetőségtől is mindenkit a frász tört ki.
