A mozgás szabadságának megmentése
A függetlenségre vonatkozó általános preferenciát követően a migráció volt a legfontosabb kérdés a kilépést támogató szavazók körében a YouGov közvélemény-kutató cég – brit EU-tagságról szóló népszavazás napján – felvett felmérése szerint. Akik azonban a Brexitre szavazókat idegengyűlölőknek tartják, félreértik a probléma természetét. Az Egyesült Királyság az egyik legnyitottabb országnak számít a világon, ezért abszurd dolog a briteket idegengyűlölettel vádolni.
Valójában a referendum eredménye az EU konstrukciójának legitim kritikáját tükrözi. Annak az EU-nak, amely nagyrészt a külvilágnak fenntartott nyitott határokon, illetve a mozgás szabadságának és a befogadás alapelvének unión belüli kombinációján alapul. A brit referendum jelentette bizalmatlansági szavazásra az EU-nak egy olyan lehetőségként kellene tekintenie, amellyel alapvetően megváltoztathatja a migráció vonatkozó szabályokat.
David Cameron korábbi brit kormányfőnek igaza volt abban, hogy további engedményeket kért az uniós polgárok szabad mozgásának szigorításához. Saját érdekéből adódóan most az EU-nak azt kellene alkalmaznia, amit Cameron követelt, vagyis azt, hogy a migráns uniós munkavállalókat késleltetett módon integrálják a befogadó országok jóléti rendszerébe. Ha az EU nem számolja fel a migráció jelenlegi jóléti húzóerejét, akkor az unió szét fog esni, mivel a migráció kérdése az EU nagy részében a legfontosabb üggyé vált a polgárok számára. Azon politikai pártok komoly sokk elé néznek, amelyek ezt nem veszik figyelembe.
A német szövetségi szociális bíróság ítélete szerint Németországban az az uniós polgár, aki munkát keres, de nem talál, azonnal jogosult a Hartz IV (munkanélküli és jóléti) juttatásaira, az ingyenes egészségbiztosításra és a lakbért fedező támogatásra. Továbbá jogosult az összes gyermeke után járó juttatásokra még akkor is, ha a gyermekeit a nagyszülők saját hazájukban nevelik. Akik önmagukat foglalkoztatják, azonnal jogosultak a kiegészítő Hartz IV juttatásokra, a lakhatási és a gyermekek után járó támogatásokra. (Az utóbbi mértéke egy ötgyermekes család esetében havi 1018 eurónak felel meg, ami jóval meghaladja a bulgáriai vagy romániai nettó átlagkeresetet.)
Ha nem változtatják meg a nemzeti jóléti rendszerekhez való hozzáférés szabályait, akkor az erodálni fogja az uniós jóléti államot, mivel a legbőkezűbb országok fogják egyre nagyobb mértékben viselni a szegénység csökkentésének terheit. A fejlettebb jóléti államok, ahová a szegények vándorolnak, olyan káros elrettentetési versenybe kerülhetnek, ahol a helyi lakosság az utcára vonulhat, hogy megvédje „saját” juttatásait.
Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha vagy a mozgás szabadságát, vagy a befogadó alapelvét korlátozzák. Vagyis az EU-nak el kell fogadnia azt, hogy meg kell találnia a jóléti állam minősége, a mozgás szabadsága és a jóléti rendszerbe történő befogadás közötti kompromisszumokat, és el kell döntenie, hogy közülük melyiket lehet feláldoznia.
A legjobb megoldás az lenne, ha korlátoznák az uniós migránsok jóléti rendszerekbe történő integrálását, mivel a jóléti állam méretének, kiterjedtségének csökkentése társadalmi instabilitást gerjesztene. A mobilitás korlátozása pedig az EU egyik alapvető szabadságának megsértését jelentené. A befogadás elvének korlátozása nem jelenthet problémát, mivel az összes EU-tagállam teljesíti a közösségi joganyag követelményeit, és garantálja a szociális védelem minimumát.
Az EU-nak le kellene zárnia külső határait. Munkaerőpiaca, infrastruktúrája, jogrendszere és a jóléti juttatásai olyan értékes javakat alkotnak, amelyek felhasználását nem lehet megengedni a szerte a világból érkező gazdasági migránsoknak. Azok, akik azt gondolják, hogy a liberális társadalom megköveteli a nyitott határokat, nem értik meg, hogy a tulajdon védelme a szabadság előfeltétele.
Mindazonáltal továbbra is teljesíteni kell azt a humanitárius kötelezettséget, hogy a politikai üldözöttek számára menedékjogot kell biztosítani, és be kell fogadni őket a jóléti rendszerbe. Az ebbe a kategóriába tartozó kevés ember (mindössze a benyújtott kérelmek 0,7 százaléka minősül ilyennek Németországban) gazdasági migránsoktól történő elválasztása szükségessé tesz olyan kérvényezőrendszerek és – ha szükséges – befogadóközpontok kialakítását, ahol a döntéseket az EU határain kívül lehet meghozni.
Azok, akik csak a Brexit mellett kampányoló tábor bizonyos szegmenseiben hallható dühödt nacionalista retorikára fókuszálnak, nem látják a teljes igazságot. Ha az EU nem számolja fel a befogadásra vonatkozó alapelvét, ez a retorika egyre hangosabb lesz, és elkerülhetetlenné válik más uniós országok kilépése.
Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org
