Az amerikai gazdaság érdekeinek szem előtt tartásával, ezen belül 2,7 millió amerikai munkahely megóvásával indokolta az ország elnöke, Donald Trump, hogy az USA kivonul a Párizsban 2015 végén született klímamegállapodásból. Nem hatottak rá a nagy amerikai vállalatok vezetői, de még Ferenc pápa érvei sem. „Nem akarjuk, hogy más vezetők, más országok nevessenek rajtunk” – mondta Trump a Financial Times szerint.
A nemzetközi reagálás egyöntetűen elítélő volt, hiszen a párizsi egyezményt sok év előkészítés után sikerült példátlanul sok ország bevonásával tető alá hozni. A dokumentumot már 147 ország ratifikálta. Sokan azért sem értik az elnök döntését, mert a megállapodás kitűzött céljai nem kötelező érvényűek, tehát az országnak maradt volna mozgástere. Igaz, Trump arról is beszélt, hogy bár az USA kilép, de utána újra kívánja kezdeni a klímatárgyalásokat, és köt is új megállapodást, ha úgy látja, hogy az már tisztességes lesz. Mindazonáltal az egyezményt tető alá hozó ENSZ-testület szerint Párizsban történelmi súlyú megállapodás született, amelyet nem lehet csak úgy újratárgyalni.
Abban Trumpnak igaza van, hogy sokba kerül azon folyamatok lassítása, amelyek szakértők szerint nagy szerepet játszanak a klíma változásában. Az is tény, hogy hiába születnek új üzleti lehetőségek, új munkahelyek a kisebb károsanyag-kibocsátású iparágak előtérbe helyezésével, a környezetet jobban terhelő, ezért háttérbe szoruló vagy megszűnő iparágak dolgozói az utcára kerülhetnek. Ugyanakkor ez nemcsak az Egyesült Államokban van így, hanem mindenütt. A klímaegyezmény aláírói ennek tudatában írták alá a dokumentumot. Ezek az áldozatok és magas költségek az árai annak, hogy a mostaninál élhetőbb környezetet hagyjunk utódainkra.
Trump amiatti haragja mögött, hogy „más országok nevetnek rajtunk”, jó eséllyel az a párizsi döntés áll, amely szerint a gazdagabb országok segítik majd a felzárkózókat abban, hogy azok is teljesíthessék a klímavállalásaikat. Amikor pedig összeadják a rászorulók számára szükséges pénzt, a gazdagok között éppen az USA-nak kellene a legmélyebben a zsebébe nyúlnia. Nyilván egyetlen ország sem válik meg örömmel a pénzétől egy másik javára. B terv viszont nincs: a klímavédelem forrásait csak onnan lehet előteremteni, ahol azok vannak. Bár az USA hivatalosan még nem lépett ki a megállapodásból, az és Kína máris arra készül, hogy új „zöldszövetséget” hozzon létre az Egyesült Államok távozásával keletkező űr kitöltésére
Az amerikai elnök bejelentése után a Tesla társalapítója, valamint Bob Iger, a Disney vezérigazgatója jelezte, hogy kilépnek a Fehér Ház üzleti tanácsából, Jeff Immelt, a GE első embere pedig azt mondta, hogy az iparnak mostantól vezetnie kell a kormányt és nem függenie tőle. Trump azon kijelentésére, hogy „engem a pittsburghi, nem a párizsi polgárok érdekeinek képviseletére választottak meg”, Pittsburgh demokrata polgármestere rögtön közölte, hogy városának vezetése viszont a párizsi egyezmény útmutatásait követi saját polgárai, gazdasága és jövője érdekében.
Trump már a választási kampánya idején felvetette a klímaegyezményből való majdani kivonulást, megkérdőjelezte a klímaváltozásra vonatkozó állítások tudományos voltát. Azt mondta, azt csak a kínaiak találták ki, hogy ártsanak vele az amerikai gazdaságnak.
Az aktuálpolitika és a rövid távú gazdasági érdekek által erősen átitatott kérdésben a zöldek is érvelnek üzleti szempontokkal, de éppen ellentétes következtetésre jutnak, mint az amerikai elnök. A Greenpeace például azt jósolja, hogy a párizsi klímamegállapodásból való kihátrálás gazdasági hátrányokat okozhat az USA gazdaságának. Azzal is érvel, hogy a megújulók egyre inkább versenyképesek, sok helyen olcsóbbak a fosszilis energiáknál, míg a klímaváltozás következményei nem várt kiadásokkal járnak majd. Ugyanakkor nem áll meg a világ, ha az USA kilép az egyezményből: a globális kibocsátás 87 százaléka így is az egyezmény keretein belül marad.
