Demográfiai csapdában
A napokban közzétette első becslését az Eurostat az EU-tagországok 2016-os demográfiai folyamatairól. Az általános kép megegyezik az utóbbi évek népesedési trendjeivel: miközben a nyugat-európai és az észak-európai országok népessége jellemzően nő, addig az unióhoz az utolsó másfél évtizedben csatlakozó közép-európai tagállamok lakossága általában csökken.
Északnyugat-Európa növekedése nem mutat egységes mintázatot: az EU legnépesebb országai közül Franciaországban a magas születésszám és az alacsony halandóság, Németországban viszont a migráció volt a lakosság gyarapodásának fő oka. Az EU-ból kilépésre készülő Egyesült Királyságban az újszülöttek magas aránya és a bevándorlás egyaránt segítette az emelkedést.
A francia, a holland és a spanyol egészségügynek, illetve az ottani táplálkozási szokásoknak köszönhetően ezekben az országokban az uniós átlagnál lényegesen kevesebben halnak meg. Az ír, a svéd, a brit és a francia születésszámok pedig arra utalnak, hogy ezekben az országokban a családok szívesen vállalnak gyermeket. A pozitív migrációs egyenleg segítette többek között a svéd és az osztrák népességnövekedést, és egyértelműen ennek tudható be, hogy Németország lakossága nem csökkent, hanem több mint félmillióval nőtt tavaly. Így a legnépesebb EU-tagország lakóinak száma immár megközelíti a 83 milliót. A hosszú ideje alacsony gyerekvállalási kedvvel küszködő Olaszország és Spanyolország népesedési folyamataira is jótékony hatást gyakorolt a migráció: jelentősen mérsékelte az olasz népességfogyást, Spanyolország lakossága pedig közel 100 ezer fővel még emelkedett is, holott a természetes demográfiai folyamatok szerint csökkent volna.
Eközben számos közép- és délkelet-európai EU-tagállam népessége rohamosan fogy. Tavaly Litvánia, Lettország, Horvátország, Bulgária és Románia lakossága zsugorodott a leggyorsabban, de Magyarország lakossága is jelentősen, mintegy 33 ezer fővel csökkent. A többi visegrádi országban lényegesen biztatóbbak a népesedési tendenciák, a cseh, a szlovák és a lengyel népesség is emelkedett az elmúlt évben. Lengyelország már nem a kivándorlók országa: az európai átlaghoz közelítő születési és halálozási folyamatok mellett az országba bevándorlók száma 2016-ban már meghaladta a lengyel kivándorlókét. A cseh és a szlovák népességnövekedést a természetes demográfiai folyamatok és a pozitív migrációs egyenleg is segítette. Az elmúlt évtizedek demográfiai folyamatainak hatására jelentősen megváltozott a közép-európai országok egymáshoz viszonyított népességi súlya.
Csehszlovákia szétválása idején Magyarország lakossága még meghaladta Csehországét, tavaly viszont a cseh népesség már közel 800 ezer fővel nagyobb volt a magyarnál. A demográfiai trendek persze nem tekinthetők a nemzeti identitás versenysportjának, de meghatározók az országok jövőbeli jóléte szempontjából, különösen az elöregedő európai társadalmakban. Magyarországon jelenleg a születési és a halálozási jelzőszámok is kedvezőtlenebbek az EU-átlagnál és a többi visegrádi országnál, miközben eltűnt a korábbi időszakra jellemző pozitív vándorlási egyenlegünk is. A helyzet változásához a gyerekvállalást lényegesen jobban támogató családpolitika mellett a népesség egészségi állapotának javulása, vagyis az egészségügy finanszírozásának érdemi növekedése is elengedhetetlen. Egyik területen sincsenek könnyű megoldások, ráadásul a másutt bevált gyakorlatok jelentős része nehezen illeszkedik a jelenlegi kormányzati politikához, hiszen vagy a szociáldemokrata jóléti állam ideológiájára, vagy a liberális piacosítás logikájára épülnek. Elvben persze a bevándorlás is enyhíthet a demográfiai problémákon, a bevándorlás ösztönzése viszont kétségkívül kockázatos az olyan országokban, ahol a politikai és a társadalmi közeg sem igazán befogadó a bevándorlókkal.
