A közszférában alkalmazandó nyugdíjpolitikai elvekről szóló kormányhatározat 2013. július 1-jén lépett hatályba, eszerint a nyugdíjkorhatárt elérő közalkalmazottaknak, közszolgálati tisztviselőknek választaniuk kell a vagy a munka között, mert az illetményüket és a nyugdíjukat egyidejűleg nem vehetik föl. Nyugdíjas továbbfoglalkoztatásukra ráadásul kizárólag akkor kerülhet sor, ha ehhez a munkáltatójuk előzetes kormányzati hozzájárulást szerez.
Az intézkedés számos ágazatban vihart kavart, a legnagyobb felhördülést az egészségügyi dolgozók körében váltotta ki. Nem véletlenül, hiszen az egészségügyben már négy évvel ezelőtt is kritikus volt a munkaerőhelyzet, miután az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók külföldre áramlása és az egészségügyi pálya vonzásának csökkenése súlyos orvos- és nővérhiányt okozott, amely azóta csak súlyosbodott. Ezért a kormányzat nagyon gyorsan módosításokra kényszerült ezen a területen, és lehetővé tette, hogy az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló törvény szerint az egészségügyi dolgozónak minősülő közalkalmazottak nyugdíjazásával megüresedő álláshelyeket be lehet tölteni, és azokra közalkalmazotti jogviszonyt lehet létesíteni. Az enyhítő rendelkezések alapján az egészségügyi dolgozók számára a nyugdíj összegét a munkáltató jövedelemkiegészítésként megigényelheti, és kifizetheti a nyugdíjas közalkalmazottnak.
A rendelkezés alkalmazását bonyolítja, hogy külön figyelemmel kell lenni a nők kedvezményes öregségi nyugdíjában részesülő foglalkoztatottakra. A náluk érvényesülő kereseti korlát (az éves összeghatár, az év elején érvényes 18-szorosa, idén 2 295 000 forint) érinti az illetményüket is, vagyis az éves keretösszegbe beleszámít ez a jövedelemkiegészítés is úgy, hogy az éves keretösszeg elérését követő hónapban a munkáltató már nem igényelheti meg és nem fizetheti ki a közalkalmazott részére a jövedelemkiegészítést.
A jogalkotó mindenesetre megteremtette a lehetőséget, hogy az egészségügyi dolgozók részére a munkáltatójuk megigényelhesse a nyugdíjuknak megfelelő összegű jövedelemkiegészítést, amelyet a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság helyett a munkáltató (fenntartó) fizet ki.
A kifizetett jövedelemkiegészítés havi nettó összege nem lehet magasabb, mint a szünetelő nyugdíj havi összege. A jövedelemkiegészítés nem az illetmény része, így nem alapja a távolléti díjnak, a jubileumi jutalomnak, az illetménypótlékoknak, valamint az ügyeleti és a készenléti díjnak. Emellett a minimálbér és a garantált bérminimum biztosítása érdekében nem kell az illetmény részének tekinteni, és nem kell figyelembe venni az adó- és járulékváltozások ellentételezésére szolgáló kompenzáció összegének számítása tekintetében. Az egészségügyi dolgozó a jövedelemkiegészítés után ugyanolyan közterheket fizet, mint a nem nyugdíjas közalkalmazott, kivéve, hogy nyugdíjjárulékot a kiegészítés összege után nem kell fizetnie.
Az elmúlt négy évben kormányzati információk szerint 5400 ilyen kérelem érkezett a hatósághoz, és majdnem mindegyiket teljesítették. A nyugdíjasként tovább dolgozni kívánó orvosok tekintetében százszázalékos volt a jóváhagyás.
Időközben azonban újabb súlyos munkaerőhiány sújtja az ágazatot, miután az orvosi és az egészségügyi szakszemélyzet mellett már gazdasági és műszaki téren sem találnak elég munkaerőt az egészségügyi ellátóintézményekben. Az egyre égetőbb szakemberhiány miatt mielőbb engedélyezni kellene, hogy a szakrendelői asszisztenseket, illetve a nem egészségügyi végzettségű kórházi, rendelői dolgozókat is az orvosokhoz, ápolókhoz hasonlóan visszafoglalkoztathassák az intézmények.
A négy évvel ezelőtti kormányzati tilalom a közalkalmazottak, közszolgálati dolgozók nyugdíjasként történő visszafoglalkoztatására ma már több gondot okoz, mint amennyi hasznot a jogalkotók annak idején reméltek tőle. Magyarország ma már nem áll az EU túlzottdeficit-eljárása alatt (ez volt az egyik fő érv 2013-ban a rendelkezés bevezetése mellett), az államadósság helyzete rendezett, a magyar gazdaság idén különösen jól fejlődik – miközben az érintett intézmények egyre nehezebben birkóznak meg a munkaerőhiánnyal. Ráadásul a jogalkotó is mindinkább érzi a nyugdíjasok visszacsábításának szükségességét. Erről tanúskodik a közérdekű nyugdíjas-szövetkezetekről frissen elfogadott és július 1-jén hatályba is lépett új törvény. Az egészségügyben azonban célszerű lenne, ha az ágazatot érintő visszafoglalkoztatási tilalmat egy az egyben eltörölnék, mint okafogyott rendelkezést.
