Bérrobbanás előtt a régió
Naponta hallunk a szinte minden ágazatra kiterjedő akut munkaerőhiányról, egyes szektorokban már az ezt kísérő bérverseny kialakulásáról van szó. Az okok is jól ismertek: a kivándorlás mellett a szakképzett munkaerő-tartalék kimerülése és a viszonylag alacsony mobilitás. Mindezen folyamatok az egész kelet-közép-európai régióra jellemzők, ugyanis a régiós országok zömében a hazainál lényegesen nagyobb arányú kivándorlás zajlott le az utóbbi időszakban. Így nem csoda, hogy Lengyelországban már meghaladja az egymilliót az ukrán vendégmunkások száma, vagy már Romániában is megjelent a vendégmunkaerő Nepálból vagy Vietnamból. Egyes becslések szerint Csehországban 170 ezer, Szlovákiában 70 ezer állás betöltetlen. Az Eurostat adatai alapján a második negyedévben már-már bérrobbanás jelei látszanak a kelet-közép-európai és balti országokban, több helyen tapasztaltak két számjegyű bérköltség-növekedést is.
Elindult tehát a bérfelzárkózás, ami feltehetően elkerülhetetlen, és akár több évig is eltarthat. Ez nem azt jelenti, hogy a kelet-európai bérek a közeli jövőben elérhetik a nyugatiakat, hiszen ennek számos termelékenységbeli, versenyképességi vagy éppen túlfűtöttségi akadálya lehet. A béreknek azonban előbb-utóbb el kell érniük azt a szintet, ahol a kelet-európai munkavállalóknak már nem éri meg az utazással, a drágább létfenntartással, a családtól való távolsággal kapcsolatos kellemetlenségeket felvállalniuk. Számos térségbeli országban van némi tartalék a bérek emelkedésére, mivel a vásárlóerő-paritáson számolt bérek többnyire elmaradnak az ugyanilyen alapon számolt termelékenységtől.
A hazai munkaerőpiacon egyes ágazatokban már egymásra licitálnak a vállalatok a munkaerő elcsábításáért, sőt a jelenség már ágazatok között is egyre erősebb. Nyilván az a vállalkozó van előnyösebb helyzetben, amelyiknek erősebb a termelékenysége, versenyképessége. A munkaerő is ebbe az irányba fog vándorolni, ami összességében javítja az ország termelékenységét is. Sokan félnek attól, hogy rontja a versenyképességet, ha a bérek erőteljesebben nőnek a termelékenységnél, azonban a bérek növekedése esetén a fogyasztás is tovább élénkülhet, amiből a hazai piacra termelő és szolgáltató cégek profitálhatnak. Emelkedhet az árbevételük, miközben aligha tudják bővíteni a munkaerő-állományt, így végső soron nőhet az egy munkavállalóra jutó árbevétel, azaz a termelékenység.
A bérnövekedés várható fokozódása és az egyre kritikusabb munkaerőhiány a termelékenység és versenyképesség növelésére irányuló beruházásokra kényszerítheti a vállalatokat. Egyes ágazatokban, mint a mezőgazdaság vagy az építőipar, elkerülhetetlen a gépesítettség fokozása is. Ehhez kiváló lehetőséget adnak az uniós támogatások különböző formái. De hitelezésből sem lesz hiány, mivel a bankok igen jelentős likviditástöbblete mellett a visszatérítendő EU-s támogatások kvázi nullaszázalékos kamatozású hitelei is rendelkezésre állnak, a piaci kamatok pedig belátható időn belül valószínűleg nem fognak emelkedni. Az elszálló bérköltségeket a bérek terheinek csökkentése és az alacsonyabb vállalati adók is mérséklik. A kormány már tavaly megállapodott a munkaerőpiaci érdekvédő szervezetekkel a bérterhek további mérséklésében, amit érdemes lehet felgyorsítani a meredekebb béremelések érdekében. Szintén kedvező hatással járna a személyi jövedelemadó – többször felmerült – csökkentése, mivel az anélkül növelné a nettó jövedelmet, hogy a munkáltatónak növekedne a költsége. Egyes munkaerő-igényes ágazatokban az áfa további mérséklése adhatna lehetőséget a bérnövekedés felgyorsítására.
A költségvetés kiváló helyzete lehetővé teszi a további adókönnyítéseket, így ez is hozzájárulhat a munkaerőpiaci feszültségek enyhítéséhez, valamint a gazdasági növekedés fenntartásához.
A feszültségek a munkaerőpiacon természetesen nem csak a költségekről szólnak. Közismert, hogy miközben egyes térségekben teljes a foglalkoztatás, máshol sok a szakképzetlen munkaerő. Az egyensúlytalanságok enyhítésére egyrészt a mobilitást szükséges fokozni, amihez – munkásszállások építésével, utazási támogatással – már igen kedvező támogatást is nyújt a kormány. Ezek az intézkedések mégsem oldották meg a munkaerőhiányt. Segítene továbbá, ha a munkaerő-hiányos térségekben olyan fizetést tudnának biztosítani a cégek, amelyekkel megoldható a letelepedés is, a legnagyobb segítséget azonban a szakképzetlen munkaerő képzése nyújthatná. Örvendetes, hogy tervben van a közfoglalkoztatottak képzése, de a vállalatok sem kerülhetik el, hogy adott esetben tapasztalat vagy szakképesítés nélküli munkaerőt alkalmazzanak, vállalva a betanítási költségüket is.
