Növelné a jövedelemelosztás egyensúlytalanságait a Világbank

A Világbank World Development Report című tanulmányának előzetes vázlata olyan javaslatokat fogalmaz meg, amelyek tovább súlyosbíthatják a globalizáció veszteseinek helyzetét. Az elemzés szerint a fejlődő országokban túlzottan erősen védik a munkapiaci szabályok a munkavállalókat, és túlzottan magas a minimálbér is. A vállalatokra mindez súlyos teherként nehezedik, így azok nem képesek alkalmazkodni az új technológiákhoz, és nem tudnak előrelépni a robotizációban. A minimálbért az egyenlőtlenségek egy forrásának tartják, arra hivatkozva, hogy az túl magas a kevésbé hatékony cégek számára, és még a tapasztalatlanabb fiatal társadalmi csoportokat is hátrányosan érinti.

Az elemzés úgy véli, hogy a túl magas minimálbér eltorzítja a megtermelt jövedelem elosztását.

Az intézmény szerint érdemes lenne ezért gondolkodni a minimálbér csökkentésén, esetleg más szabályokkal való helyettesítésén. Ezek célja az lenne, hogy szorosabban összekössék a termelékenység és a reálbérek alakulását, és esetleg valamilyen módon a munkaerő jövedelmeit a vállalatok profitjának alakulásához kössék. Felvetik, hogy az új típusú megoldásokban elöljáró vállalatoknak lehetővé kellene tenni, hogy a minimálbér helyett más eszközöket alkalmazzanak. Bár a Világbank nem áll ki a minimálbér általános eltörlése mellett, amellett azonban igen, hogy a vállalatok döntsék el, szükségük van-e minimálbérre (a munkaerő számára ezt a lehetőséget nem említik). Érdekesség, hogy a Világbank 2013-as jelentésében még azt állította, hogy a minimálbér és a munkapiaci szabályok termelékenységre gyakorolt hatása egyelőre nem ismert, a bizonyítékok pedig ellentmondásosak.

A javaslatok azért is meglepők, mert korunk legfőbb gazdasági problémáinak teljes félreértésén alapulnak, emiatt pedig a szükséges lépésekkel épp ellentétes irányt vázolnak fel. A munka- és a tőkejövedelmek nemzeti jövedelemből való részesedése a nyolcvanas évek óta a tőke javára tolódott el, miközben a bérarány folyamatos zuhanásba kezdett. A Világbank által sokat hangoztatott megosztott prosperitás és a bevonó gazdasági növekedés azt jelentené, hogy a munkaerő helyzetét megerősítve segíteni kell a munkaerő jövedelmi részesedésének visszaemelését a korábbi egyensúlyi szintre.

A tanulmány e problémákat nem ismeri fel, és arról sem tesz említést, hogy a modern munkapiacokat aszimmetrikus hatalmi viszonyok jellemzik, ami miatt a munkaadók sok esetben monopóliumként vagy oligopóliumként viselkednek, a szabadpiaci, versenyzői, egyensúlyi bérszint alá nyomva a béreket.

Emiatt károsnak tekinthető a deregulációs terv, amely nem társul azzal az igénnyel, hogy javítsa a munkavállalók helyzetét és alkuerejét. A vállalatok mentesítése a közös teherviselés és a szociális biztonsághoz való hozzájárulás alól egy olyan globális gazdaságban, amelynek szabályai is a tőketulajdonosok érdekeit támogatják, nem előremutató intézkedés, és a magyar gazdaságpolitika 2010 óta tett intézkedéseivel is ellentétes. A termelékenységre való, tudományosan kevésbé megalapozott hivatkozással sem engedhető meg a vállalatoknak, hogy tetszőlegesen alacsony béreket fizessenek, és korlátok nélkül bocsáthassák el a munkaerőt. A magyar gazdaság(politika) elsődleges célja ugyanis az emberhez méltó élet biztosítása és a családok munkaalapú, demog­ráfiai célú támogatása. Ezzel szemben a nagyvállalati érdek a kiszervezés és a munkáltatói viszonyrendszer fellazítása.

Jó példa erre az Uber, amely munkáltatói kötelezettségeitől úgy igyekezett megszabadulni, hogy az Uber-sofőröket független vállalkozóként „értelmezte újra”.

A piacgazdaságot támogató gazdaságpolitikának elsődleges feladata, hogy egyensúlyt teremtsen a tőke és a munka között, noha erről a Világbank elemzése nem ejt szót. A bérhányadnak optimális esetben átlagosan 60−65 százalék között kellene alakulnia a mostani 55 százalék helyett, míg tőkehányadnak 35−40 százalék körül a mostani 45 százalék helyett. Ehhez a munkáltatók terheinek csökkentése is szükséges lehet, de nem úgy, hogy az tovább erősítse a tőketulajdonosok alkupozícióját. A minimálbérnek pedig nem a csökkentését vagy a megkerülését, hanem az emelését kell elérni, hogy a vállalatok így kényszerüljenek nagyobb versenyre, hatékonyságnövelő beruházásokra, és hogy végül így növekedhessen az aggregált kereslet a gazdaságban.