BUX 43,797.25
-0.80%
BUMIX 3,805.49
+0.35%
CETOP20 1,883.91
0.00%
OTP 9,378
-1.49%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
0.00%
-0.29%
-0.98%
ZWACK 17,400
+0.58%
0.00%
ANY 1,565
-0.95%
RABA 1,120
+1.82%
0.00%
+0.78%
-2.00%
-0.95%
-0.52%
-5.28%
+1.54%
0.00%
-0.06%
OTT1 149.2
0.00%
0.00%
MOL 2,920
-1.15%
+1.17%
ALTEO 2,970
+4.21%
0.00%
-0.55%
0.00%
-9.32%
+0.80%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
+0.17%
0.00%
0.00%
SunDell 45,600
-0.44%
0.00%
+0.43%
-1.21%
+5.71%
-1.16%
+0.92%
GOPD 12,400
0.00%
OXOTH 3,500
0.00%
0.00%
NAP 1,190
0.00%
0.00%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Vélemény

A termelékenységi rejtély megoldása

A 2008-as pénzügyi válság óta eltelt évtizedet vizsgálva három szembetűnő jelenséget tudunk azonosítani – vélik közgazdászok.

Évek óta a közgazdaságtan egyik nagy rejtélye az a kérdés, hogy mi állhat a csökkenő termelékenységi növekedés hátterében az Egyesült Államokban és más fejlett gazdaságokban. A közgazdászok számos magyarázattal álltak elő, kezdve a szekuláris stagnálás nem megfelelő mérésétől odáig, hogy megkérdőjelezték a mostani technológiai innovációk produktivitását.

Úgy tűnik azonban, hogy a rejtély megoldása a gazdasági interakciók megértésétől függ, és nem egyetlen „bűnös” tényező azonosításától. Ily módon a mélyére áshatunk annak a kérdésnek, hogy miért lassul a termelékenység növekedése.

A 2008-as pénzügyi válság óta eltelt évtizedet vizsgálva – amely időszakban sok fejlett gazdaságban erőteljesen visszaesett a termelékenység növekedése – három szembetűnő jelenséget tudunk azonosítani. Ezek: a tőkeintenzitás növekedésének történelmileg alacsony szintje, a digitalizáció és a kereslet válság utáni, csupán mérsékelt szintű újbóli megerősödése. Ezek a tényezők segítenek magyarázatot adni arra, hogy a termelékenység éves növekedési üteme 2010 és 2014 között miért csökkent átlagban 80 százalékkal 0,5 százalékra az egy évtizeddel korábbi 2,4 százalékos szintről.

Fotós: Kallus György

A 2000–2004 közötti időszakban a tőkeintenzitás éves szinten 3,6 százalékkal nőtt az Egyesült Államokban. A 2010–2014 közötti időszakban az éves ráta 0,4 százalékkal csökkent, ami a legrosszabb mutató a II. világháború utáni időszakban. A munkatermelékenység összetevőinek összeomlása megmutatja, hogy a tőkeintenzitás lassuló növekedése mintegy felerészben járult hozzá a termelékenység emelkedésének mérséklődéséhez sok országban, köztük az USA-ban.

A tőkeintenzitás növekedését a felszerelésekben és az ipari létesítményekben történő beruházások jelentős lassulása gyengítette. Tovább rontott a helyzeten, hogy az állami beruházások is visszaestek.

Az USA-ban, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban az 1980-as évek és a 2000-es évek eleje között az állami beruházások mértéke 0,5-1 százalékponttal esett vissza, és ez a mutató azóta is stagnál vagy csökken, ami az infrastrukturális beruházások terén tetemes lemaradást, hiányt idézett elő.

A nem fizikai beruházások, mint a szoftverekbe, a kutatás-fejlesztésbe történő invesztíciók szintje jóval gyorsabban visszakapaszkodott a 2009-es válság utáni évek rövid ideig tartó, kisebb mértékű visszaeséséből. Ezen beruházások folyamatos növekedése a digitalizáció hullámait tükrözi (ez a mérsékelt szintű termelékenységi növekedéssel járó időszak másik szembetűnő jellemzője), amelyek most már szétterjedtek a különböző iparágakban.

A digitalizáció alatt azt értjük, hogy a digitális technológia – például a felhőalapú számítástechnika, az e-kereskedelem, a mobil internet, a mesterséges intelligencia, a gépi tanulás és a dolgok internete (IoT) – már túlterjed a folyamatok optimalizálásán, és üzleti modelleket alakít át, módosítja az értékláncokat, valamint elhomályosítja az iparágak közötti határvonalakat. Ami megkülönbözteti ezt a digitalizációs hullámot az információs és kommunikációs technológiák 1990-es évekbeli boomjától, az az innovációk kiterjedtsége és sokfélesége.

Mindamellett hasonlóságokat is fel lehet fedezni a két időszak között, különösen a termelékenység növekedésének hatása terén.

Az információs és kommunikációs technológiák forradalma mindenütt látható volt, kivéve a termelékenységi statisztikákat, ahogy Robert Solow közgazdász elhíresült mondása szól. A Solow-paradoxon végül akkor nem érvényesült már, amikor néhány szektor – a technológiai szektor, a kis- és nagykereskedelem – termelékenységi boomot váltott ki az USA-ban. A Solow-paradoxon második időszakát élhetjük: miközben a digitális technológiák mindenütt jelen vannak, a termelékenység növekedését még nem váltották ki.

A McKinsey Global Institute (MGI) kutatásai azt mutatják, hogy az eszközök, a használat és a munkavállalók terén nagymértékben digitalizált iparágaknak – a technológiai szektornak, a médiának és a pénzügyi szolgáltatásoknak – magas a termelékenységük. Ezek a szektorok azonban viszonylag kis hányadát teszik ki a GDP-nek és a foglalkoztatásnak, miközben a nagyobb szektorok, mint az egészségügy és a kiskereskedelem, kevésbé digitalizáltak, illetve jellemzően alacsony a termelékenységük.

Az MGI kutatásaiból az is kiderül, hogy miközben a digitalizáció a termelékenység növekedésére vonatkozóan nagyszabású lehetőségeket ígér, a realizálódó haszon még nem jelent meg széles körben. Egy nemrég készült MGI-felmérés szerint a globális cégek alaptevékenységeinek, termékeinek és szolgáltatásainak kevesebb mint az egyharmada automatizált vagy digitalizált.

Ez talán az adaptációs korlátokra és a szükséges átalakítás költségeire vezethető vissza.

A fenti felmérésből például az is kiderült, hogy a digitalizációs átalakulás folyamatában éppen részt vevő cégek nyilatkozata szerint az alaptermékek és -szolgáltatások terén piaci arányuk 17 százalékát saját digitális termékeik vagy szolgáltatásaik kannibalizálták. Továbbá a keletkező és a vállalatokon átmenő információk kevesebb mint 10 százaléka digitalizált és érhető el elemzések számára. Ahogy ezek az adatok jobban hozzáférhetők lesznek a blokkláncok, a felhőalapú számítástechnika vagy a dolgok internete révén, az új modellek és a mesterséges intelligencia képessé teszi a vállalatokat az innovációkra és a hozzáadott értékek előállítására a korábban láthatatlan befektetési lehetőségeken keresztül.

A történelmileg alacsony termelékenységi növekedés időszakának utolsó jellemzője a gyenge kereslet. A vállalati döntéshozóktól tudjuk, hogy a kereslet szintje létfontosságú egy beruházási döntésnél. Egy tavaly készített MGI-felmérés például azt mutatta ki, hogy a beruházásaik költségvetését megemelő cégek 47 százaléka azzal magyarázta ezt a lépést, hogy a kereslet vagy az arra vonatkozó várakozások erősödtek.

A különböző iparágakban a pénzügyi krízis utáni lassú keresleti erősödés mindenhol döntő szerepet játszott a beruházások visszafogásában.

A válság növelte a bizonytalanságot a fogyasztói és a beruházási kereslet jövőbeli irányaival kapcsolatban. A beruházásokra és a termelékenység növelésére vonatkozó döntéseket – helyesen – elhalasztották. Amikor a kereslet elkezdett erősödni, sok iparág többletkapacitásokkal rendelkezett, illetve volt mozgástere a bővülésre és új munkavállalók felvételére anélkül, hogy új eszközökbe vagy létesítményekbe kellett volna invesztálnia. Ez a tőkeintenzitás történelmileg alacsony növekedését váltotta ki a 2010 és 2014 közötti időszakban, ami a mérsékelt termelékenységi növekedés legfőbb kiváltó tényezője lett.

Számíthatunk azonban a termelékenység növekedésének újbóli erősödésére, ahogy egyre több vállalat fogja adaptálni és megtanulni a digitális megoldásokat, illetve ahogy megerősödnek a foglalkoztatási és beruházási lehetőségek új formái. Ezernyi tényező segíti elő a termelékenység növekedését, azonban a 21. század motorjai – a digitalizáció, az adatok és azok elemzései – azok, amelyek hajtani és átalakítani fogják a gazdasági aktivitást, hozzáadott értéket hoznak majd létre, illetve lehetővé teszik a jövedelmek emelkedését, valamint a jólétet erősítő termelékenységnövekedést.

Copyright: Project Syndicate, 2018

www.project-syndicate.org

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek