Németország szénfüggőségének felszámolása
A német kormány tavaly felállított egy 28 tagú – kutatókból, politikusokból, környezetvédelmi aktivistákból, szakszervezetek, valamint közműcégek képviselőiből álló – szénbizottságot annak kijelölésére, hogy mikorra legyen az ország szénmentes. Gyakorlati meggondolásokat és a klímaváltozás realitását mérlegelve a testület 2038-at jelölte meg határidőként.
Tudományosan alátámasztott tény, hogy ha a világ teljesíteni akarja azt a célt, hogy a globális hőmérséklet emelkedésének átlagos mértéke „jóval”
2 Celsius-fok alatt maradjon az iparosodás előtti időszakhoz képest, akkor 500-800 milliárd tonnánál több szén-dioxidot már nem lehet kibocsátani. A mostani trendek mellett ez 12–20 év múlva bekövetkezik.
Ehelyett a világnak egy olyan menetrendet (carbon law) kell követnie, amely minden évtizedben a szén-dioxid-mennyiség felével történő csökkentését írja elő, amíg harminc-negyven év múlva el nem érjük a karbonmentes világgazdaságot. Ebben a folyamatban először a szenet, a leginkább környezetszennyező energiaforrást kell kivezetni úgy, hogy 2030-35-re már egyáltalán ne szerepeljen a globális energiamixben.
Ez különösen nagy kihívás elé állítja Németországot, amelynek már régóta van egy sötét titka: a legszennyezőbb szénfajta, a lignit még mindig az ország legfőbb energiahordozója.
Az atomenergia kivezetésére vonatkozó döntéssel Németországban jelentős energiahiány lépett fel, amit részben a szénnel pótoltak. Németország 2011 óta tíz új széntüzelésű erőművet épített fel, ezzel az ilyen létesítmények száma mintegy 120-ra nőtt.
A szénbizottság terve – amelyet még törvénybe kell foglalni – az ország szénkibocsátását a jelenlegi 42 gigawattról 2022-re 30 gigawattra, 2030-ra pedig 17 gigawattra csökkentené. Ez egy évtizeden belül több mint 50 százalékos csökkentésnek felel meg, amivel ez a terv ambiciózusabb a carbon law menetrendnél – de csak akkor, ha a szenet nem földgázzal váltják ki.
Bárhogy lesz, 2038 még mindig nagyon távolinak tűnik. A szén Németország általi lassú kivezetése az EU más szénfüggő országainak is jelzést küldhet, hogy nem kell sietni ezzel a folyamattal. A befektetők pedig tovább önthetik a pénzt a szektorba, mivel bízhatnak abban, hogy a szénre még hosszú távon igény lesz.
Emellett Kína és India is nagyobb késztetést érezhet a széntüzelésű erőművek építésére. Ezzel viszont nem teljesülne a globális hőmérséklet-emelkedés mértékének 2 Celsius-fok alatt tartása, illetve potenciálisan elkerülhetetlenné válnának az „üvegház-Föld” (Hothouse Earth) okozta károk.
Jó okunk van azonban azt gondolni, hogy ez nem következik be. Bár a 2038-as határidő nem eléggé ambiciózus, a szén kivezetésének menetrendje megfelel a carbon law menetrendnek. Nem szabad alábecsülni annak a szimbolikus értékét, hogy egy szénfüggő ország egyértelmű határidőt jelölt meg a szén kivezetésére, és egy számszerűsíthető kivezetési menetrendet szabott magának. Ez, kiegészülve rövid távú célkitűzésekkel, azt jelezheti a befektetőknek, hogy biztonsággal invesztáljanak alternatív energiaforrásokba.
Ez a dinamika felgyorsíthatja Németország szénkivezetési folyamatát. A szénbizottság által felvázolt megoldásban van egy kitétel a szén 2038-nál hamarabb történő kivezetésére is. Elvégre az európai emissziós engedélyek a nagyobb határidős termékek közül tavaly a legjobban teljesítők voltak. Fedezeti alapok és más befektetők már felfigyeltek erre.
A német szén kivezetésére vonatkozó határidő megerősítheti azt a várakozást, hogy az emissziós engedélyek értéke tovább fog emelkedni. Ha hozzávesszük ehhez a szél- és a napenergia költségének meredek csökkenését, akkor nem irreális azt gondolni, hogy a piac jóval hamarabb el tudja érni a szén kivezetését, mint amire bármilyen politikai intézkedés képes lenne.
Valamikor a 2020-as években
Európa-szerte olcsóbb lesz új megújuló rendszereket kiépíteni, mint a meglévő fosszilis üzemanyagú erőműveket tovább üzemeltetni. Ekkor már kevés esély lesz a történelem leggyorsabb energetikai átalakulásának a megállítására.
Copyright: Project Syndicate, 2019
www.project-syndicate.org
