A műanyagokkal kapcsolatos új paradigma

Régóta tudjuk, hogy növekvő környezeti kockázatot jelent a műanyagok felhalmozódása a világ szeméttelepein és az óceánokban. Újabban már az is világossá vált, hogy a műanyagok súlyosan – akár halálosan – fenyegetik az emberek egészségét. A műanyagválság megoldását célzó globális törekvések mégis a műanyagok életciklusának rossz végére, a műanyagok kezelésére fókuszálnak.

Az ENSZ környezetvédelmi közgyűlésének márciusban tartandó negyedik ülése (UNEA–4) is csak a tengerekben lévő szemétre és a mikroműanyagokra fókuszál. Ezek fontos kérdések, azonban csak egy kis részét teszik ki egy jóval nagyobb problémának. A műanyagok évtizedeken át lényeges szerepet játszottak a globális gazdasági növekedésben. Számtalan területen használják őket. Néhányan még a klímaváltozás megoldásának eszközeként is tekintenek a műanyagra, ugyanis tévesen azzal érvelnek, hogy kisebb karbonlábnyoma van, mint más anyagoknak. Valójában a műanyagok jelentős mennyiségű üvegházhatású gázt bocsátanak ki, amikor a földben vagy a tengerekben lebomlanak. A műanyagok 99 százaléka fosszilis üzemanyagokból, szénből, kőolajból és földgázból készül. Új kutatások kimutatták, hogy a műanyag az életciklusának minden szakaszában káros az emberi szervezetre, kezdve a fosszilis üzemanyagok kitermelésétől az élelmiszerek csomagolására elterjedt használatán át a hulladékkezelési eljárásokig.

Így vagy úgy, a Föld szinte összes organizmusát érinti a műanyagok gyártása, használata vagy eldobása, illetve a mérgező alkotóelemeik, amelyek felhalmozódnak, földben, vízben, levegőben.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy a műanyaggyártás mértéke növekszik. Az amerikai műanyagipar például a következő néhány évben 30 százalékkal tervezi növelni a termelését. A globális műanyaggyártás 40 százaléka egyszeri csomagolási célokat szolgál. Emiatt a valaha gyártott műanyagok csaknem 80 százaléka szeméttelepen vagy a természetbe kidobva végzi, annak ellenére, hogy az iparág évek óta az újrahasznosítást próbálja ösztönözni. Nem elég, hogy nem rendelkezünk a már forgalomban lévő műanyagok kezeléséhez szükséges újrahasznosítási kapacitással, az újrahasznosítás újabb innovációi további környezeti, egészségi károkat okoznak például a levegő szennyezése révén. A csak a műanyaghulladékokra fókuszáló diskurzus megfelel a műanyagiparnak. A gyártók évekig marketing- és reklámkampányokba fektettek, hogy meggyőzzék a fogyasztókat arról, saját maguk a felelősek a műanyagválságért. Az iparág és a lobbistái arról győzködték a kormányokat, hogy legfőképpen a műanyagkezelésre kellene fókuszálniuk.

Ezek a törekvések megakadályozták azon intézkedések meghozását, amelyek korlátoznák a termelést és így az iparág nyereségét is. Ha a szektor egymilliárd dollárt költ a műanyaghulladék felszámolását célzó Alliance to End Plastic Waste kezdeményezésre, akkor a valódi célja a status quo fenntartása, illetve annak a 200 milliárd dolláros befektetésnek a védelme, amelyet a következő öt évben hajtanak végre a termelés bővítése terén. Mégis lehet még reménykedni. A Break Free From Plastic nevű, nem kormányzati szervezetekből álló, egyre növekvő globális mozgalom azon dolgozik, hogy tájékoztassa a kormányokat a műanyagok gyártásához kapcsolódó károkról, kockázatokról. Az ENSZ környezetvédelmi közgyűlésének harmadik ülése (UNEA–3) óta eltelt 15 hónapban egy szakértői csoport (Ad Hoc Open-Ended Expert Group) kétszer ült össze, hogy felmérje azokat az opciókat, amelyek elérhetők a műanyagválság holisztikus módon történő kezelésére. Megállapításaik a jelenlegi kormányzási struktúrák hiányosságaira, nem hatékony koordinációira mutattak rá.

A szakértői csoport ajánlásai jelentős lendületet adtak ahhoz, hogy egy új globális keretrendszer jöjjön létre a műanyagok gyártásának és fogyasztásának csökkentése érdekében. Az ENSZ környezetvédelmi közgyűlésének negyedik ülésére a Norvégia által javasolt határozat erősebb globális kormányzási struktúrákra szólít fel a tengerekben lévő szemét és mikroműanyagok kezelése terén. Remélni lehet azonban, hogy ez csak az első lépés lesz abba az irányba, hogy egy jogilag kötelező szerződés jöjjön létre a probléma megoldását célzó többszintű megközelítéssel.

A műanyagválság leküzdését szolgáló új globális egyezmény fokozná a kormányok és a meglévő szabályozó struktúrák közötti együttműködést, és pénzügyi és technikai pluszsegítséget nyújtana.

Még fontosabb, hogy annak fókusza a műanyagszennyezés növekedésének megakadályozására, valamint arra irányulna, hogy a műanyagok életciklusának minden szakaszában megelőzzük az egészségkárosító hatásokat.

Mindannyiunknak jogunk van arra, hogy egészséges környezetben éljünk.

Ez a jog azonban addig nem lesz biztosítva, amíg nem fogadunk el jogilag kötelező intézkedéseket a műanyagok gyártásának korlátozására, illetve arra, hogy a vállalatok, kormányok legyenek elszámoltathatók a műanyagok egészségünket, ökoszisztémáinkat károsító hatásaiért. Nem elég felhívni az emberek figyelmét az újrahasznosítás fontosságára. Optimisták vagyunk abban a tekintetben, hogy az ENSZ környezetvédelmi közgyűlése fel fogja ismerni ezt, és csatlakozik azokhoz, akik már élére álltak az emberek és a környezet egészségét védelmező úttörő kezdeményezésnek.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org