Elpárolgott a folyó fizetési mérleg többlete
Az ezredforduló és a 2008-as gazdasági válság között Magyarországot a folyó fizetési mérleg (FFM) 6–8,5 százalékos hiánya jellemezte. Ezt elsősorban a jövedelmet meghaladó beruházás és fogyasztás okozta, a hiányt a gazdasági szereplők külső hitelekből fedezték. A 2008-as válság hatására drasztikusan visszaesett a belső kereslet, csökkentve az importot. 2010-től a folyó fizetési mérleg jókora többletet mutatott, sőt 2010–2016 között trendszerűen emelkedett. A leértékelődő forint mellett a bővülő exportkapacitások is segítették a többlet gyarapodását, míg a mérsékelt fogyasztás és beruházás fékezte az importot. A berobbanó belső kereslet miatt 2017-től erős lejtmenetbe került a többlet, sőt 2018 második felétől az egyenleg újra deficitbe váltott.
Az ördög ezúttal is a részletekben rejlik. A jövedelemegyenleg jellemzően negatív, amit nagyban magyaráz a tőkejövedelem nettó kiáramlása. Erős gazdasági növekedéssel vagy válsággal fémjelzett években – a profit hazautalása vagy a tőke menekülése miatt – a jövedelemegyenleg is nagyobb mínuszt mutat. Az elmúlt időszakban a javuló hazai gazdasági környezet okán trendszerűen nőtt az itt kimutatott deficit. Ezt ellensúlyozta a szolgáltatások többletének tartós emelkedése. Ami tehát leginkább magyarázza a folyó fizetési mérleg gyors romlását, az az áruk egyenlegének változása: a 2016-os 4,6 milliárd eurós többletből 2018-ra 1,4 milliárdos hiány lett. Ennek nyomán az FFM a 2016-os, rekordmagas 6,2 után tavaly csupán 0,5 százalékos GDP-arányos többletet produkált. Ezzel újra közel kerültünk az ikerdeficithez, vagyis az FFM és a költségvetés együttes hiányához.
A deficites folyó fizetési mérleg rontja az ország külfölddel szembeni finanszírozási képességét is, vagyis nő az ország relatív sérülékenysége. Magyarország külső finanszírozási képessége 2015-ben a GDP arányában 8 százalék körül alakult, tavaly ez 2,2 százalékra csökkent. Továbbra is több pénz áramlik be tehát hazánkba, mint amennyi kimegy, vagyis még mindig mi finanszírozzuk a külföldet, ám ennek az aránya erősen csökkent. A romlásban olyan átmeneti tényezők is szerepet játszanak, mint az uniós projektek előfinanszírozása. Ez a tőkemérleg alakulásán keresztül befolyásolja a finanszírozási képességet, amely leginkább az Európai Unióval kapcsolatos tranzakciókat takarja. A hazai gazdaságpolitika az elmúlt években előfinanszírozta a projekteket, miközben az ehhez kapcsolódó uniós támogatás csak a következő két-három évben folyhat be. Ezzel 2020-tól ismét nagymértékben javulhat az ország külső finanszírozási képessége, a folyó fizetési mérleg esetleges további romlása ellenére is.
A gazdaságpolitika számtalanszor kinyilvánította, hogy az ikerdeficit (amelyre legutóbb 2009-ben volt példa) nemkívánatos gazdasági jelenség. De mit lehet tenni ellene? A belső kereslet (fogyasztás, beruházások, állami kiadások) visszafogásán keresztül az ország importigénye is mérséklődik, ami javíthatja az áruk egyenlegét. Ez azt jelenti, hogy a belső kereslet helyett a megtakarítást kell ösztönözni. A monetáris politika a kamatok vagy az Államadósság Kezelő Központ a lakossági állampapírok hozamának emelésével és a megtakarítási forma népszerűsítésével is elősegítheti ezt a folyamatot.
A fiskális politika is képes lehet a szereplőket a megtakarítások felé terelni, például a kamatadó csökkentésével vagy az olyan, nagy értékű vásárlások ösztönzésével, amelyek nagyobb megtakarítást igényelnek, mint például az otthonteremtés. Eközben a minimálbér egyre kisebb ütemű növelése is a fogyasztás emelkedésének hűtését célozhatja. A nagy infrastrukturális projektek kifutása a beruházások és azok importigényének csökkenésén keresztül tud hatni. Emellett még az új exportkapacitások támogatása, az FDI ösztönzése is növelheti hosszabb távon a folyó fizetési mérleg egyenlegét, bár ez már kétélű fegyver a később erősödő jövedelemkiáramlás miatt. Mindezek alapján azonban kijelenthető, hogy az ikerdeficit elleni küzdelem már folyik. A csata kimenetele még kétséges, hiszen lehet, hogy 2019 egészében deficites marad az FFM, de 2020-tól újból érdemi többletet várunk, vagyis a háború még megnyerhető.
