A rubel esete a világ legortodoxabb jegybankjával
A gyenge növekedés ellenére meglepően stabil makrogazdasági mutatók jellemzik az orosz gazdaság helyzetét, ami a rubel erején is jól mérhető. A rubel helyzetének értékeléséhez elsődleges szempont, hogy az orosz gazdaságpolitika radikális átalakuláson ment keresztül a 2014–2015-ös válság óta. Nézzük, mi történt azóta az orosz deviza háza táján!
A moszkvai jegybank bevezette az inflációscél-követést, erősen szigorította a bankrendszer szabályozását, az úgynevezett pocketbankok megszüntetésének következtében pedig az orosz bankok száma gyakorlatilag megfeleződött. Az orosz jegybankelnök asszony sem véletlenül vívta ki a legortodoxabb jegybankár címet. Amíg az elmúlt években a világ legtöbb jegybankja inkább támogató monetáris politikát alkalmazott, ő magas reálkamatokat tartott egy olyan időszakban, amikor a költségvetés is erős szigorításon ment keresztül. Az előretekintő reálkamat 3,5 százalék, amely, figyelembe véve az 1-1,5 százalék körüli gazdasági növekedést, magasnak tekinthető (a jegybanki cél
4 százalék). Ezen túlmenően a monetáris politikának tágabb küldetése, hogy nagyobb bizalmat építsen ki a rubel iránt az oroszok körében, leszoktatva a gazdasági szereplőket a dolláralapú tranzakciókról, amelyek még mindig nagyjából a negyedét teszik ki a lakossági és a vállalati betéteknek, hiteleknek.
Fontos lépés volt még, hogy bevezettek egy új költségvetési szabályt, amely szerint a negyven amerikai dollár feletti olajárbevételeket a költségvetés nem költi el, hanem megtakarítja. A korábbi rendszerben ugyanis az emelkedő olajárak növekvő dollárbevételt eredményeztek az állami olajcégeknél, ami a bankrendszerben megjelenve – például adó formájában – konverzióra került, erősítve a devizaárfolyamot. Az új fiskális szabály szerint azonban a negyven amerikai dollár feletti olajárból származó pluszbevételek elkülönítésére külön állami alapot hoztak létre (National Welfare Fund), és szabályozták, hogy a költségvetés a negyven dollár feletti bevételeket visszaváltsa a piacon dollárra. Ráadásul, mivel a költségvetést negyvendolláros olajáras prognózis mellett tervezik, magasabb olajár mellett a költségvetés egyenlege többletes, ami összességében erősíti a rubelt. Mindezek a gazdaságpolitikai változások mérsékelték a rubel árfolyamának olajáraktól való függését.
Az új orosz gazdaságpolitika mostanra stabil költségvetési és külső egyensúlyi többletet eredményezett. A gazdaság sziklaszilárd fundamentumait jól bizonyítja, hogy 2018 végére a külső adósság mértékét felülmúlta a nemzetközi tartalékok értéke, ezzel kevés ország dicsekedhet. A szigorú gazdaságpolitika egyik ára viszont a gyenge növekedés lett, a 2015–2016-os recesszió után a gazdaság alig 1,5-2 százalék körüli növekedésre volt képes, ami, figyelembe véve Oroszország gazdasági fejlettségi szintjét, igen kevés a fejlett országokhoz történő konvergenciához. Nem véletlen, hogy Putyin elnök tavaly májusban a gazdasági felzárkózás gyorsítását, az életszínvonal emelését tűzte ki elsődleges célul, elsősorban infrastrukturális költésekkel, az oktatás és az üzleti környezet javításával.
A válságbiztos orosz gazdaságpolitika azonban részben kényszerből választott eszköz: az orosz vezetés ugyanis biztosítani akarja, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió által bevezetett szankciós környezetben és a folyamatos szankciós kockázatok mellett Oroszország képes legyen ellenállni a külső sokkoknak, ne szoruljon külső segítségre, és a lakosság alapvetően bízzon a hazai devizában. Ez jórészt sikerült is, az elmúlt években bevezetett újabb és újabb szankciós körök inkább csak átmeneti devizagyengülést hoztak. Tartósabb hatás azonban a gyenge növekedési teljesítmény, amelynek elsődleges oka a külföldi tőke egyre nyilvánvalóbb hiánya.
Középtávon a várakozások szerint a rubel árfolyama évi 1-2 százalékkal értékelődhet le a dollárhoz képest; az év végi dollár-rubel árfolyamot a piac 66 köré várja (a jelenlegi 63-hoz képest). Ettől a pályától azonban az említett két tényező átmenetileg nagyobb mértékben is eltérítheti az árfolyamot: a jegybank vártnál nagyobb szigora értelemszerűen erősítő, míg az esetleges újabb szankciók gyengítő hatásúak lehetnek.
Akárhogy is, bármennyit javult a gazdaságpolitikai keretrendszer Moszkvában, Oroszország, és így a rubel sem függetlenítheti magát teljesen a nemzetközi olajárak alakulásától. Ezzel kapcsolatban pedig nagy a bizonytalanság: a világgazdaság lassulása lefelé, a közel-keleti kockázat felfelé nyomja az árat. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy Oroszország minden tekintetben jól felkészült a további kockázatokra.
