Vállalkozás a multi után?

Steve Jobs, Bill Gates, Mark Zuckerberg és számos szilícium-völgyi sikertörténet óta tartja magát az általános vélekedés, hogy a vállalkozásalapítók a huszonéves fiatalabb generációt képviselik. Szögezzük le: jobb ezekre a történetekre közkedvelt mítoszokként tekinteni. Friss statisztikai kutatások szerint ugyanis a vállalkozást alapítók átlagos életkora jóval meghaladja a 40-45 évet is. Mindemellett a tapasztalatok azt mutatják, hogy a huszonéves vállalkozók képesek a legkevésbé olyan cég alapítására és vezetésére, amelyből később sikeresen kiszállhatnak akár vállalati kivásárláson, akár tőzsdére lépésen keresztül.

A jelenségért a tényezők széles skálája tehető felelőssé, de akadnak azért nyilvánvaló különbségek is a fiatalabb és a középgenerációk között. Ezek közül az egyik (és talán a legfontosabb) a bizonyított menedzserek által birtokolt tapasztalat mértéke és minősége – ebben a kérdéskörben pedig érdemes megkülönböztetni a kisvállalati és a multinacionális környezetből származó munkatapasztalatot.

Mindkét munkakörnyezeti forma sajátos és értékes tudástőkét rejt, azonban egy vállalkozás indításához vagy vezetéséhez a nemzetközi, egy területre fókuszáló, „multis” vállalati környezet is előnyt jelenthet, a folyamatos továbbképzések, a globális, naprakész tudás átadása és az előrelépési lehetőségek folytán. Hasonlóképp az IT-technológiák alkalmazása is a napi rutin része. Esetenként az imént felvázolt modell sablonos formát ölthet, de ez nem jelenti azt, hogy nem működőképes.

Valamit valamiért alapon a multinacionális vállalatok világához számos nehézségi tényező is kapcsolódik, mint a fokozott munkatempó, a feszes határidők betartása: ezek sokszor a multik produktív szemléletét is tükrözik. Számos egyéni indok szólhat tehát a kkv-szektor felé való elmozdulás mellett. Ezek közé tartozik a kiégés, a megbecsülés és az autonómia hiánya, az egyéni kreativitás kibontásának akadályai vagy a csapat dinamikájával kapcsolatos elégedetlenség. Ilyen esetekben nem csupán szükségszerű, de érdemes és praktikus is „lefelé” váltani: vagy egy új, saját irányítású vállalat létrehozásával, vagy egy meglévő vállalkozás vezetésének átvállalásával. A magyar vállalkozásokat, amelyeket jellemzően nem gazdasági, inkább műszaki, szakmai irányt képviselő alapítók hoztak létre, a multinacionális cégeknél megszerzett tapasztalat fontos hozzáadott értékkel gazdagíthatja.

Meglepő módon a hazai vállalkozások többsége idegenkedik a multinacionális cégkultúra bevonásától – kontraproduktív módon ez éppen a know-how kipróbált gyakorlatainak elutasításában nyilvánul meg. Ennek kifejezetten ellentmond az, hogy a magyar gazdaság exportpiacokra van utalva, akkor is, ha a kkv-k körében ez korlátozott.

A nemzetközi tapasztalat nem csupán a cégalapításban, hanem a vállalatvezetésben is kiválóan hasznosítható. A tőkealap-kezelők például számos esetben – amikor a cég alulértékelt, esetleg nem megfelelő a vezetése vagy a növekedési stratégiája – alkalmaznak menedzsmenti bevásárlást (management buy-in, MBI) mint kiforrott módszert a vállalatban rejlő potenciál kiaknázására. Az új befektetők, tulajdonosok elsősorban a kapcsolati tőke révén a vállalatba emelt vezetők elsajátított tapasztalataival növelik a cég értékét, egyúttal az új menedzsment motivációját is biztosítják.

A vállalatvezetésnél a gazdasági növekedés egyik mozgatórugója a többéves tapasztalat, amely egyben értékes előnyt nyújt a versenytársakhoz viszonyítva: az ideális állapot ezért az lenne, ha minél több multinacionális vállalati környezetben szerzett tapasztalattal rendelkező menedzser erősítené tudásával a hazai kkv-szektort. Befektetői gyakorlatomban találkoztam olyan multinacionális IT-cég egykori csúcsvezetőjével, aki a hazai divatipar megújítására tett nemzetközileg újszerű javaslatot: elsőre meglepőnek tűnt, de állítom, hogy nem volt az. Van multi utáni vállalkozói lét.