Jó munkahelyekkel a magasabb növekedésért
Egy ország gazdaságának fontos ismérve, hogy a gazdasági szerkezetében mekkora szerepet játszanak a magas technológiai szintet képviselő high-tech feldolgozóipari ágazatok és a tudásintenzív szolgáltatások. Ezek egyben jelzik azt is, hogy milyen munkahelyek állnak rendelkezésre. A rendelkezésre álló munkahelyek pedig meghatározzák az elérhető béreket.
Ezek a jellemzők hatással vannak a termelékenységre, a gazdasági növekedésre és a versenyképességre. Először azonban tisztázni kell, hogy mit értünk high-tech ágazatokon, és ezek teljesítményét hogyan célszerű mérni. A nemzetközileg elfogadott definíció szerint a high-tech feldolgozóiparba a gyógyszeripar, a számítógép-, elektronikai és optikai ágazat, valamint a légi közlekedéssel és az űrkutatással kapcsolatos gyártás tartozik bele.
A járműipar, a vegyipar és az általános gépgyártás az úgynevezett közepes high-tech feldolgozóipari csoportba, a gumi- és műanyagipar pedig a közepesen alacsony technológiai szintű ágazatba tartozik. Használják ezenkívül az alacsony technológiai szintű gyártás kategóriát is.
Ebben szerepel például a papíripar, a textilipar és a dohányipar. A tudásintenzív szolgáltatások között találhatók az informatikai szolgáltatások, a szaktanácsadás, a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások, a tudományos, műszaki tevékenységek.
De itt van az oktatás és az egészségügy is. A kategóriák megfelelő használatára azért van szükség, mert különben hibázhatunk a statisztikai adatok értelmezésekor.
Fontos az is, hogy egy adott ágazat teljesítményét hogyan értelmezzük a nemzetgazdaság szempontjából. Az egyik lehetőség, hogy az ágazatok által előállított termékek teljes termelési értékével (kibocsátásával) számolunk. Ez azonban félrevezető, hiszen tartalmazza a helyben csupán beépített egységek értékét is, nemcsak a helyben létrejött új értéket (value added).
Igaz ez az exportteljesítmény mérésekor is, hiszen valós teljesítményként nemzetgazdasági szinten az exportnak csupán az importtal csökkentett értékét indokolt figyelembe venni.
A vizsgálathoz tehát a high-tech feldolgozóipar teljes kibocsátásán belüli, helyben hozzáadott új érték arányára vonatkozó adatokat érdemes használni.
(A V4-országok, Ausztria és Németország esetében a 2016. évi a legfrissebb rendelkezésre álló adat.) Figyelembe kell venni továbbá ugyanezen országok vonatkozásában az export hozzáadottérték- és importtartalmát.
Az adatokat elemezve azt látjuk, hogy az úgynevezett high-tech feldolgozóipar teljes teljesítményén (teljes kibocsátásán) belül a helyben előállított új érték a V4-országokban jóval alacsonyabb, mint a két fejlett gazdaságú országban. Ez azt bizonyítja, hogy bár az előállított termék a high-tech csoportban van, de annak csupán az előállítása, összeszerelése folyik a V4-országokban, vagyis alacsony a helyi hozzáadott új érték.
Igaz ez az egy cég által átlagosan létrehozott új érték nagyságára is. A V4-országok között egyébként a magyar érték a legjobb és a szlovák a legrosszabb. De a magyar is messze van az osztráktól és a némettől.
Azonos összefüggés mutatkozik az exportban lévő import- és újérték-tartalom tekintetében a teljes nemzetgazdaság szintjén. Vagyis a helyben hozzáadott értéktartalom a teljes gazdaság tekintetében is jóval alacsonyabb, az importtartalom pedig magasabb a V4-országokban, mint Ausztriában és Németországban.
Ezeket az összefüggéseket a foglalkoztatási adatok is tükrözik, ahogy azt a kigyűjtött 2010-es és 2018-as, négy technológiai szinten működő cégcsoportba osztott adatok mutatják. Minél alacsonyabb technológiai szinten dolgoznak az emberek, valószínűleg annál alacsonyabb a termelékenység is. Nyilván a bérek is mérsékeltebbek.
A high-tech ágazatokban foglalkoztatottak arányát tekintve – bár 2010-ről 2018-ra ez az arány csökkent – Magyarország jó pozícióban van. Ellenben jelentős szakadás látszik a V4-ek, valamint Ausztria és Németország adatai között az alacsonyabb technológiai szintű foglalkoztatás területén.
A járműipart is magában foglaló médium high-tech ágazatok foglalkoztatási szintje 2010-ről 2018-ra Magyarországon ugrott meg a legjobban, 2 százalékponttal, de nőtt a többi V4-országban is. Ez nyilvánvalóan azt mutatja, hogy a német járműipari cégek kihelyezték, illetve bővítették termelőegységeiket a V4-országokban.
A német adat szintén magas, ami arra utal, hogy a német gazdaságban is nagy szerepet játszanak a közepes high-tech ágazatok. Viszont amire különösen fel kell figyelnünk, az az, hogy feltűnően magas a közepes-alacsony és az alacsony technológiai foglalkoztatási arány a V4-országokban, ami nemcsak a termelékenység növelését, hanem a magasabb fejlettségi szintre lépést is gátolhatja.
Összefoglalásként hangsúlyozni kell, hogy – amint az adatok is bizonyítják – a gazdaság valós eredményeit célszerű a helyben teremtett új érték arányával és a munkahelyek színvonalával is megmérni. A cél pedig a helyben teremtett új érték arányának érdemi növelése kell hogy legyen.
Ez lehetővé teszi az export újérték-tartalmának emelését, és hozzájárul a cserearány javításához is. A nagy hozzáadott értéket teremtő ágazatokba áramló állami támogatások nemzetgazdasági szintű megtérülése szintén magasabb, ezért a ráfordítások a hatékonyságot is növelik. Végső soron pedig a gazdasági szerkezet ilyen irányú változása segíti a versenyképesség érdemi javítását és a gazdasági növekedés fenntarthatóságát.
