Szia, kata vagyok

Mintha mindig is létezett volna a kisadózó vállalkozások tételes adója, a kata, pedig csak 2013 óta ismerjük ezt az egyszerűsített adót. A népszerűsége töretlen, nem véletlenül. Minimális adminisztráció, minimális adó. Ezért is keltett felzúdulást, amikor tavaly decemberben a kata szigorításáról cikkeztek. Pedig erre akár szükség is lehet, mert jelen formájában nem mindig igazságos, a pozitívumok az elmúlt hét évben eltünedeztek. Kérdés, hogyan lehetne úgy változtatni, hogy csak a visszaéléseket szűrjék ki, az előnyöket megőrizzék.

De miért is ilyen népszerű a kata? Kezdjük a pénzügyi részével. A magyar bruttó átlagfizetés a legutóbbi statisztikák szerint 340 ezer forint. A munkáltatónak 405 ezer forintjába kerül ennyi bért kifizetni, amiből a munkavállaló 226 ezer forintot kap meg. Ha egy katás alvállalkozónak fizet a cég 400 ezer forintot, akkor abból a magánszemély csaknem 350 ezer forintot tarthat meg, többet, mint az eredeti bruttó bére! És a különbség a fizetéssel arányosan nő. Csábító, nem?

A számok ismeretében szinte érthetetlen, miért áll érdekében a kormánynak egy ennyire kedvező adózást fenntartani, sőt népszerűsíteni. De a kata nagyon is fontos űrt tölt be az adórendszerben, mindenképpen érdemes lenne megtartani, sőt akár kibővíteni is a lehetőségeit. A kata lényege ugyanis eredetileg nem az volt, hogy a munkavállalókat áttereljék a katás számlázásra. Egy olyan kisvállalkozói kört célzott meg, amely korábban egyáltalán nem fizetett adót, vagy fizetett, de ennek hatalmas járulékos költsége volt, nagy adminisztrációval járt, könyvelőt kellett megbízni, és még sorolhatnánk. Nekik felüdülés volt az új adó egyszerűsége. Az adóadminisztráció csökkentése egyébként is slágertéma volt az elmúlt hónapokban, a kata ennek az iskolapéldája. Eközben egy újabb adófizetői kört vont be, tovább fehérítve a gazdaságot, újabb adóbevételeket hozva az államnak.

Az egyik probléma viszont éppen az, hogy az 50 ezer forintos befizetés értéke az elmúlt csaknem egy évtizedben elinflálódott. Ráadásul időközben a duplájára, 6 millióról 12 millió forintra emelték azt a bevételi értékhatárt, amíg katásként nem kell büntetőadót fizetni. Emiatt a kata ma már jobban bünteti a becsületesen, bejelentett fizetésért dolgozókat, mint azt a bevezetésekor számolták. Ez több esetben is arra vezet, hogy nem az eredeti céljának megfelelően használják ezt az adót. Ezért merült fel a szigorítás gondolata.

Csakhogy szigorítani nem is olyan egyszerű. Hogyan őrizzük meg az előnyöket úgy, hogy az ügyeskedőket kiszűrjük? Ehhez olyan alapkérdéseket kell tisztázni, mint a támogatni kívántak köre. Mert az világos, hogy egy mikrovállalkozók számára kitalált adóval a fixen, munkanapokon nyolc órában dolgozó munkavállalókat nem akarják támogatni. De egy otthonról, részmunkaidőben, szabad időbeosztásban, a saját gépén dolgozó kismama, ha egyetlen cégnek dolgozik, katázhasson? És mi a helyzet egy, az országot saját kocsiján járó salesessel, aki heti egy napot megy be az irodába? Vagy csak azokat támogassuk, akiknek sok különböző vevőjük van, például fodrászok, taxisok? Ezeket kellene eldönteni a Pénzügyminisztériumban. Ha tudjuk a választ, akkor lehet továbblépni a jogszabály módosításával.

De a kisebb módosítások is sokat jelentenének. Már az is jó lenne, ha az adó mértékét hozzáigazítanák az elmúlt évek fizetésemelkedéséhez. Hiszen amíg a fizetések és ebből adódóan a fizetések százalékában fizetendő adók megtöbbszöröződtek nyolc év alatt, a kata adója változatlan maradt. Szóba került a sávos emelés is, mert ez úgy csökkenthetné a kata hatalmas versenyelőnyét a magasabb fizetési sávokban, hogy az alacsonyabb bevételi kategóriákban nem ró aránytalan pénzügyi terhet a kis, egyszemélyes vállalkozásokra – igaz, cserébe az egyszerűségből áldoznánk, talán nem is keveset. Ebből is látszik, hogy a jogszabályalkotás sem egyszerű feladat.

Egy biztos: még a decemberben megszellőztetett szigorú módosítási javaslat sem bántotta volna a rendes katázókat. Csak tudnánk, ki számít rendesnek…