Vélemény

A magyar mérnökség dicsérete

Hazánk életének fontos fordulója hozta el a lehetőséget, hogy megalakulhasson a kiemelkedő mérnökök testülete. Vélemény.

Születésnap ünneplése jó alkalom a vissza- vagy akár az előretekintéshez is. Most, amikor egy viszonylag fiatal, ám jelentős szervezet, a Magyar Mérnökakadémia alapításának harmincadik évfordulójához érkeztünk, úgy vélem, alkalmas a pillanat arra, hogy egy szépséges, nagyon fontos, alkotó szakmáról – a mérnökségről – szóljak.

Hazánk életének fontos fordulója hozta el a lehetőséget, hogy – számos fejlett ország példáját követve – nálunk is megalakulhasson a kiemelkedő mérnökök testülete, a Magyar Mérnökakadémia. Ehhez mindenképpen kellett a rendszerváltás és az azt megelőző időszak számos változtatása és megújulása, így köztük a már 1989-ben létrehozott egyesülési törvény. Az alapos előkészítő munka után,

1990. február 13-án be is jegyezte a Fővárosi Bíróság a Magyar Mérnökakadémiát.

Harminc éve az előkészületekben részt vevők, az Alapító Atyák (atyák, mivel sajnos nő egyetlenegy sem volt közöttük) negyvenketten voltak. Kiemelkedő, nagy tudású, szerteágazó kapcsolatokkal rendelkező mérnökök, akik nemcsak szakmájuk gyakorlásában alkottak kiválót, hanem hazájuk sorsa, jövője, annak alakulása is erősen foglalkoztatta őket. Mint általában a mérnököket, akiket mindig is a cselekvés ereje motivál, ők tenni is akartak.

A jókora erőfeszítéseket kívánó előkészítő munkákat dr. Ginsztler János, a Budapesti Műegyetem professzora vezette. Fájdalmas, hogy ez a nagyszerű tudós mérnök és egyúttal szeretetreméltó, kiváló ember tavaly nyár óta már nincs köztünk. Külön is meg kell említeni mérnökakadémiánk első elnökét, a világhírű alkotót, Rubik Ernőt, örökös tiszteletbeli elnökünket, aki nemcsak tekintélyével, tanácsaival segítette a létrejöttét és munkájának folytatását, hanem az általa létrehozott alapítvánnyal, tetemes pénzösszeggel is.

A Magyar Mérnökakadémia mintegy 250 magyar és 58 külföldi, vagyis tiszteletbeli tagot számlál, igen kiemelkedő interdiszciplináris szellemi erőt képviselve.

Az is lényeges tudásbázis számunkra, hogy 1995 óta tagjai vagyunk a Mérnöki és Technológiai Tudományos Akadémiák Nemzetközi Tanácsának (angol rövidítéssel CAETS), részt vehetünk ennek igen aktuális és sokoldalú rendezvényein. A világban rajtunk kívül számos országban működik mérnökakadémia: az Egyesült Államoktól Oroszországig, Hollandiától Indiáig, Kínáig, Angliától a Dél-afrikai Köztársaságig, Romániától Japánig és még számos más országig terjed ez a lista.

A legtöbb országban a kormányzatok rendszeresen igénybe veszik szellemi erejüket, tanácsaikat a döntéseik előkészítésében és az eredmények értékelésében. Sok segítséget kaptunk mi is a nemzetközi társaságtól, ugyanakkor elmondhatjuk, hogy hazánk eddig is és remélhetőleg a jövőben is méltón szerepel ebben a kiváló nemzetközi csapatban.

Rubik Ernő Fotó: Daniel Karmann/dpa

Amikor az alkotó magyar mérnökök akadémiájának születésnapját ünnepeljük, óhatatlanul fel kell idézni szakmánknak, a mérnökségnek a szépségét és hasznosságát. Én magam sok éve lettem mérnök. Azoknak az ismereteknek, amelyeket akkor tanultam, bizony, nagy része elavult, rendszeresen meg kellett újítanom, és sok mindent nem is használtam fel pályám során. Ám egyvalami tartós maradt: a mérnöki gondolkodás. Ez a gondolkodásmód segít minket, mérnököket abban, hogy

mindenekfelett tiszteljük a tények, az adatok, a mérések alapvető fontosságát a munkánkban, a döntéseinkben, a gondolkodásunkban.

A mérésekét, amelyekről már elsőéves korunkban megtanultunk egy – feltehetőleg az ácsoktól származó – nagyon bölcs mondást:

Egy mérés nem mérés, két mérés sem mérés, a három mérés az igazi mérés.

Nem kevésbé lényeges, hogy a tervezéskor, a számításokban, a modellezésekben mindig legyünk tisztában a rendszerek belső összefüggéseivel, a negatív vagy éppen pozitív visszacsatolások hatásaival.

Manapság például, amikor szinte percről percre szembesülünk egy esetleges klímakatasztrófa lehetőségének veszélyeivel, nagyon fontos a mérnöki gondolkodás alkalmazása a távlatos intézkedések előkészítéséhez és bevezetéséhez, mert a tisztán politikai töltetű és célú szólamok könnyen tévutakra vezethetnek.

A mai emberiség, legalábbis a fejlettebb társadalmú és szerencsésebb része – a mi hazánk is közéjük tartozik – rengeteget köszönhet a tudományos haladásnak és alkalmazásainak. Bennük elsődlegesen is a technológiai alkalmazásoknak. Például bő száz évvel ezelőtt, az első világháború előtt a magyarországi lakosság születéskor várható élettartama 35 év körül járt. Igaz, ebben bennfoglaltatott a nagyon magas csecsemőhalandóság, de ha ezt leszámítjuk, akkor is legfeljebb 45 év lehetett. Jelenleg viszont

a férfiaknál mintegy 76, a nőknél közel 80 év ez az érték.

Köszönhetjük egyebek között a kémiai tudományoknak, vagyis a gyógyszereknek, meg a modern képalkotó eszközöknek. Hosszan lehetne sorolni azokat az előnyöket, amelyeket az emberiség a tudománynak és a technológiai haladásnak köszönhet. Reménykedjünk, hogy egyre több tehetséges, alkotni vágyó ifjú és lány ismeri fel e szakma szépségét, és választja hivatásának.

Végül a mérnöki szakma jelentőségének emlegetésekor érdemes idézni egy nagy magyar mérnököt, a zseniális Kármán Tódort, akit az Egyesült Államok légiereje atyjának is szoktak nevezni. Ő mondta: „A természettudomány azt írja le, hogy mi van. A technika azt is megcsinálja, ami még nincs.”

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek