Megerősített dolláruralom
A dollár kulcsvalutához méltón teljesít a koronavírus hónapjaiban. Jövőre lesz ötven éve a Bretton Woods-i pénzügyi rendszer legnagyobb reformjának, amely megszüntette a dollár aranyhoz való kötöttségét. Ez a változás és a nemzetközi tőkeáramlások liberalizálása, a kereskedelmi és befektetési bankok, valamint a meghatározó nemzetközi intézmények (IMF, Világbank) globális szerepének további térnyerése megerősítette a dollár szerepét kulcsdevizaként. Eleinte elsősorban a latin-amerikai térségben nőtt a dollárban denominált finanszírozás, majd az évtizedek során fokozatosan globális tartalékdevizává és a nemzetközi tranzakciók döntő többségének elszámoló és fizetési devizájává vált.
Bár az Európai Unió az eurót a dollár kihívójaként kívánta felépíteni, az utóbbi évtizedben a dollár geoökonómiai értelemben is tovább erősödött.
2008 után a Fed aktív és ultralaza monetáris politikájával a világgazdaságban beköszöntött a nulla kamatszintek kora. Az alacsony rövid kamatokat eszközvásárlásokkal (mennyiségi lazítás) és kommunikációs eszközökkel megerősítve a hosszabb hozamokat is képes volt a Fed érdemben csökkenteni. A folyamat jelentős elektronikusdollár-teremtéssel, hatalmas dollárlikviditás-bővítéssel járt. Amikor az amerikai pénzügyi eszközök hozamai csökkentek, a dollárlikviditás külföldön keresett magának hozamot. Az olcsó dollárforrás számos ország kormányát és nagyvállalatait sarkallta dollárban való eladósodásra. Így mind a bankhitelek, mind a kibocsátott kötvények denominációjában emelkedett a dollár aránya az Egyesült Államokon kívül. 2019-re az USA-n kívül kibocsátott kötvények 52 százaléka dollárban volt denominálva.
A pandémia során a Fed ezt a szerepet megerősítette. Jelentős gazdasági sokk esetén rendszerint pánik uralkodik el a pénzügyi piacokon, ami jellemzően megbízható eszközökbe való meneküléssel jár. Ez nehezíti a dollárban eladósodottak pénzügyi helyzetét, mert az illikvid, kiszáradt dollárpiacon felértékelődő dollár mellett kell működniük. A Fed 2020-ban a helyzet kezelése érdekében az eddigi gyakorlathoz képest nagyobb számú likviditási swapot nyújtott más országok központi bankjainak. Ezen swapok összértéke a pandémia miatti pénzügyi pánik csúcsán 450 milliárd dollárt tett ki.
A swapmegállapodásoknak köszönhetően a rövid távú likviditási zavarok kezelhetővé váltak az Egyesült Államokon kívül is, és a szereplőknek nem kellett dolláreszközöket kényszerlikvidálni, még nagyobb nyomást előidézve a piacon.
Mindebből két következtetés vonható le. Kimondható, hogy a Fed figyelt a nemzetközi pénzügyi helyzetre és a dollárigényekre, így a nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartójaként lépett fel. Ezzel a 2008-as gyakorlatához képest erősebb nyugtató üzenetet küldött a dollárban eladósodóknak:
szükség esetén közbeavatkozik. Mindez sok országot és vállalatvezetőt megnyugtathat, és a jövőben további olcsó dolláradósság felvételére ösztönözhet, mert a Fed akciója megbízhatóságot jelez.
Emellett a globális térnyerésre törekvő kihívó devizákat nehezebb helyzetbe hozta, és megerősítette a dollárral kapcsolatos nemzetközi bizalmat, így vélhetően annak nemzetközi szerepét is.
Másfelől a kriptovaluták nemzetközi szerepe gyengült a pandémia alatt. Érdemes megjegyezni, hogy az idei, 2020-as válság sem hozta el a kriptovaluták néhányak által várt globális szárnyalását. A leghangzatosabb vélemények a hagyományos devizákkal, így a dollárral szemben is világuralomra törő kriptovalutákat vizionáltak.
A kriptovaluta-hívők által várt menedékdeviza-szereppel éppen ellentétesen viselkedtek ezek az eszközök. A 2020-as pénzügyi válság alatt csökkent a teljes eszközosztály piaci kapitalizációja, és amikor a tőzsdeindexek zuhantak, akkor a kriptovaluták árfolyama is jelentősen esett. Mindez gyengíti jövőbeli térnyerésüket a nemzetközi fizetésekben.
Összességében a dollár globális kulcsszerepe megerősödött, és a lehetséges kihívók pozíciója meggyengült a vírusválság alatt.
