A nagy regionális különbségek gátolják a fejlődést
Jelentős regionális szétszakadottságot jeleznek az Eurostat március elején közölt, egy főre jutó GDP-adatai. Az összehasonlító áron, azaz vásárlóerő-paritáson mérve a legalacsonyabb érték, az EU-átlag 32 százaléka Bulgária északnyugati régiójában, a legmagasabb, 250 százalék pedig Luxemburgban található. A legmagasabb magyar érték Budapestet jellemzi, ez az EU-átlag 151 százaléka, a legalacsonyabb pedig az Észak-Alföld régióban van: 47 százalék. A nyolc magyar NUT2 régióból egyébként öt nem éri el az uniós átlag 60 százalékát. Meg kell jegyezni, hogy az Eurostat a válság előtti 2019-es év adataival dolgozik, valószínű azonban, hogy a pandémia gazdasági hatásai nem egyenletesen oszlanak el a régiók között, ezért ezek az arányok változhatnak, akár nőhetnek is a területi egyenlőtlenségek.
Ebből a szempontból érdekes kérdés, hogyan viszonyultak egymáshoz 2019-ben az országos átlagok és a fővárosi adatok.
A nemzetközi összehasonlításban szembeötlő, hogy 2010-ről 2019-re az egy főre jutó GDP tekintetében a V4-országok és fővárosaik, Szlovákia kivételével, jelentősen javították teljesítményüket. Ez a régiónkat jellemző nagyobb GDP-növekedés eredménye.
A meglepően gyenge szlovák adat valószínűleg annak a következménye, hogy 2019-ben a járműiparban már mutatkoztak a válság jelei, és a V4-országok közül Szlovákia kapcsolódott be leginkább az autóipari láncokba. A leggyorsabb javulás Lengyelországban tapasztalható, országos szinten 10, Varsó és környéke esetében pedig 20 százalékpontnyi a javulás 2010-ről 2019-re. Szlovákiát nem tekintve a fejenkénti GDP-növekedés Magyarországon és Budapesten volt a legalacsonyabb. A V4-ek fővárosai között a budapesti érték a legalacsonyabb.
A fejlett országok értékeinek csökkenése arra utalhat, hogy megnőtt az EU-s átlagérték, és ahhoz képest romlottak az adataik, nem abszolút értékben.
Fel kell azonban figyelni egy másik érdekességre is! Arra, hogy a V4-országokban nagyobb a különbség a fővárosi és az országos átlagérték között, mint a fejlett országokban. A V4-ek körében 2019-ben a legnagyobb eltérés a cseh országos érték és Prága között van: 112 százalékpont. A fővárosok országos átlagból kiugró adatai a gazdasági működés regionális kiegyenlítetlenségére, a fővárosok és a körülöttük lévő terület gazdasági túlsúlyára utalnak.
A fővárosok gazdasága egyebek között azért teljesít ennyire jól, mert munkalehetőségek híján az agglomerációból, sőt még messzebbről is a fővárosba járnak dolgozni az emberek, gyakran hosszú órákat utazva oda-vissza, ami életminőség-rontó tényező.
Hozzájárul a fővárosok jobb adatához az is, hogy általában jellemzőbb rájuk a tudásalapú tevékenységek magasabb aránya és ezzel összhangban a magasabb bérek is. Például Budapesten – a legfrissebb KSH-adatok szerint – a havi bruttó átlagbér 502 614 forint, míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 277 049 forint.
Kapcsolódó adat, hogy a felsőfokú végzettségűek aránya a teljes lakosságban is kiemelkedően magas Budapesten. Az érték 40,8 százalék, miközben például Észak-Magyarországon csak 14,7, az Észak-Alföldön pedig 15,9 százalék. Ezek olyan jelentős különbségek, amelyek befolyásolják a régiók gazdasági teljesítményének adatait.
A különbség Budapest és a régiók között nagyon nagy, és a szakadék csökkenése is lassú volt 2010-ről 2019-re. A legkisebb javulást az észak-alföldi és a nyugat-dunántúli régióban mérték. Ez különösen a Nyugat-Dunántúl esetében meglepő, hiszen itt jelentős beruházások történtek ebben az időszakban. Valószínű azonban, hogy a helyben létrehozott új érték mégsem nőtt elég gyorsan. Közrejátszhatott továbbá a határ közelsége miatti ingázás is, vagyis hogy sokan járnak dolgozni Ausztriába, és ott növelik a gazdasági teljesítményt.
Különösen fel kell figyelni azonban Pest megye, 2021-től Pest régió relatív visszamaradottságára. Ennek nyilvánvaló oka, hogy 2021 előtt Budapesttel együtt a közép-magyarországi régió része volt, ami elrejtette gyengébb fejlődési eredményeit.
Ráadásul, mivel a Közép-Magyarország régió, Budapestnek köszönhetően, már 2010-ben az EU-s átlagnál jobban teljesített – 108 százalékon állt –, a legtöbb fejlesztési lehetőségtől elesett, illetve nagyon sok forrás inkább Budapestre áramlott. Ezt különösen a helyi MKKV- (mikro-, kis- és közepes vállalati) szektor szenvedte meg. A kisebb fejlesztési lehetőségek következtében a termelékenység sem tudott megfelelően javulni. Végül a gyenge Pest megyei adathoz az is hozzájárul, hogy éppen innen járnak tömegesen dolgozni az emberek Budapestre, ott teremtve ezzel GDP-növekedést. Elég csak a reggeli meg a délutáni tömeges autóforgalom irányát megvizsgálni, hogy ezt igazolva lássuk.
Összefoglalva a gondolatokat, arra kell rámutatni, hogy
a V4-es régió még mindig nagymértékben el van maradva az egy főre jutó GDP tekintetében a fejlett országoktól, aminek egyik oka a regionális különbségekben kereshető.
Nagyon fontosak ezért a regionális elemzések, mert jó alapot szolgáltatnak a fejlettségi különbségek vizsgálatához és a felzárkózást segítő stratégiák kidolgozásához. Ezt az elemzést és stratégiai tervezést különösen indokolttá teszi, hogy mielőbb tisztázni kell a pandémia regionális hatásait a helyi gazdaságra. Nemzetstratégiai szinten pedig különösen kívánatos, hogy a fejlődést már ma is, de a jövő gyorsan változó üzleti környezetében várhatóan még jobban gátló regionális gazdasági és társadalmi szakadék csökkenjen. Ez lehet a fejlett országokhoz való gyorsabb közeledésünk egyik fontos eszköze, egyben a közepes fejlettségi csapdába esés elkerülésének feltétele.
Tudjuk, most is vannak a falvak helyzetét javító kezdeményezések. Áttörés a lemaradottság csökkentésében azonban csak egy olyan átfogó, rendszerszemléletű fejlesztési stratégiától várható, amely nemcsak központi elgondolásokat tartalmaz, hanem épít a helyi képességekre, erőforrásokra és vállalkozásokra is, mozgósítva ezzel a helyi energiákat.
