Legutóbb 2019-ben kaptak a jogosultak nyugdíjprémiumot, amelynek jogosulti körét és részletes feltételeit kormányrendeletben határozták meg. A rendelet akkor egyetlen igazi meglepetést okozott a 2017-ben és 2018-ban a nyugdíjprémiumról kiadott rendeletekhez képest: 2019-ben már nem volt feltétele a nyugdíjprémium kifizetésének az, hogy az érintett a nyugdíjprémium kifizetését megelőző évben is legalább egy napig nyugdíjprémiumra jogosító ellátásban részesüljön. Így mindenki, aki 2019 novemberében korbetöltött öregségi nyugdíjban vagy a rendeletben felsorolt egyéb nyugdíjban vagy ellátásban részesült, jogosulttá vált a nyugdíjprémiumra, akkor is, ha például a 2019. novemberi nyugdíja volt az első havi nyugellátása.
A 2021. novemberi nyugdíjprémiumról októberben várható rendelet valószínűleg megtartja ezt a rendelkezést, vagyis az idei nyugdíjprémiumnak sem lesz feltétele, hogy az érintett személy 2020 legalább egy napján már nyugdíjban vagy ellátásban részesüljön.
A nyugdíjprémium (illetve mindazon ellátások esete, amelyek a nyugdíjtörvény szerint nem jogosítanak nyugdíjprémiumra, az egyszeri juttatás) maximuma, amelynél senki nem kaphat magasabb összegű juttatást, a legutóbbi kormányzati tájékoztatások szerint 50 000 és 56 000 forint közé eső összeg lehet.
Ötvenezer forint akkor lesz, ha a GDP-növekedés mértéke 6 százalék, míg ötvenhatezer forint akkor lesz, ha a GDP-növekedés 6,3 százalék. Elemzői vélemények szerint azonban lehetséges, hogy a GDP-növekedése idén eléri vagy meghaladja a 7,5 százalékot, ez esetben a nyugdíjprémium maximális összege elérheti a nyugdíjtörvény alapján lehetséges legmagasabb mértéket, a 80 ezer forintot.
Ez az eredmény a nyugdíjtörvényben foglalt számítási képletnek és a kormányrendeletben foglalt szorzótényezőnek az eredője. A képlet a következő:
- a novemberi ellátás egynegyedét, de legfeljebb húszezer forintot kell megszorozni
- a szorzótényezővel, amely a tényleges GDP-növekedési mérték és a törvényi küszöbérték, azaz 3,5 százalék különbsége, de legfeljebb 4.
- Ha a GDP-növekedés mértéke 6 százalék, akkor a szorzótényező 6–3,5=2,5. Ez esetben a nyugdíjprémium maximális összege 20 000×2,5=50 000 forint.
- Ha a GDP-növekedés mértéke 6,3 százalék, akkor a szorzótényező 6,3–3,5=2,8. Ez esetben a nyugdíjprémium maximális összege 20 000×2,8=56 000 forint.
- Ha viszont a GDP-növekedés mértéke eléri vagy meghaladja a 7,5 százalékot, akkor a szorzótényező 7,5–3,5=4 (ez a négyes szorzó a nyugdíjtörvény által engedett legmagasabb szorzószám). Ez esetben a nyugdíjprémium maximális összege a törvény által engedett legmagasabb összeg, 20 000×4=80 000 forint lesz.
Ennél a maximumértéknél nem lehet magasabb annak a nyugdíjprémiuma/egyszeri juttatása sem, akinek a nyugdíja vagy egyéb ellátási összege meghaladja a 80 ezer forintot. Akkor sem lehet több az ilyen módon kifizetett pluszjuttatás, ha az érintett több jogcímen is jogosult nyugdíjprémiumra/egyszeri juttatásra. Ilyen esetben az egyszeri juttatás meghatározásakor valamennyi, a jogosultnak járó, nyugdíjprémiumra vagy egyszeri juttatásra jogosító ellátás összegét össze kell adni, erre az együttes összegre kell a nyugdíjprémium kiszámítására vonatkozó szabályok szerinti számítást elvégezni, majd ennek végeredményéből le kell vonni a jogosultnak járó nyugdíjprémium összegét, és a különbséget kell egyszeri juttatásként folyósítani.
Az átlagnyugdíj idén kicsivel több, mint 150 ezer forint, és a mediánnyugdíj, amely egy helyzeti középértéket jelöl a nyugdíjasok között, idén 130 ezer forint (ennél többet és ennél kevesebbet pontosan ugyanannyi nyugdíjas kap), a nyugdíjtörvényben a nyugdíjprémiumra meghatározott képlet a nyugdíjasok nagy többségét – a 2 053 000 öregségi nyugdíjas közel 90 százalékát – a nyugdíjprémium maximális összegére jogosítja. Természetesen
azokat a nyugdíjasokat, akik havi 80 ezer forintnál kisebb összegű nyugellátásban részesülnek – ők több mint kétszázezren vannak –, nem vigasztalja ez a tény, miután az ő nyugdíjprémiumuk nem fogja elérni a maximálisan adható összeget. Ha például a nyugdíj összege 60 ezer forint, akkor a prémium összegét e juttatás egynegyedének, azaz 15 ezer forintnak az alapul vételével kell kiszámítani.
Egy sor egyéb ellátás (például a megváltozott munkaképességhez kapcsolódó ellátások) összege az erre jogosultak többségénél szintén alacsonyabb lehet, mint havi 80 ezer forint, az ő esetükben az egyszeri juttatás mértéke a saját ellátásuk novemberi összegének megfelelően alakul.
Mi indokolja egyáltalán a nyugdíjprémiumot? Ezt a pluszjuttatást eredetileg azért vezette be a törvényhozó 2010-ben, hogy a 13. havi nyugdíj megszüntetésének traumáját valamelyest enyhítse. A nyugdíjprémium nyugdíjtörvényben szereplő feltételeit olyan keményen határozták meg, hogy a 2008-as világgazdasági válság örvényeiben 2010-ben (és még sokáig) fuldokló magyar gazdaság részéről teljesíthetetlennek látszottak. A törvény ugyanis 3,5 százalékos minimális GDP-növekedéshez, emellett a költségvetési hiánycél teljesítéséhez kötötte a prémium kifizetését, ami 2010-ben egyszerűen elérhetetlen vágyálomnak tűnhetett. Emellett a jogosulti kört is rendkívül szűken határozta meg a nyugdíjtörvény, például csak az kaphatott volna a törvény alapján nyugdíjprémiumot, aki már a prémium fizetését megelőző évben betöltötte a nyugdíjkorhatárt (így kiesne az összes hölgy, aki a korhatár előtt a nők kedvezményes nyugdíjában részesül), továbbá kiesne az összes ideiglenes özvegyi nyugdíjas a jogosulti körből, mert őket a törvény kifejezetten kizárja, nem is beszélve arról a kéttucatnyi egyéb ellátásban részesülő személyről, akikre a törvény eleve ki sem terjedt.
A nyugdíjprémiumra és az egyszeri juttatásra vonatkozó kormányrendeletek tehát sokkal szélesebb körre terjesztik ki a juttatást, mint akikre a törvényszöveg vonatkozik, ami egyértelműen pozitív eltérés a törvényi korlátoktól. Mindezt az teszi lehetővé, hogy a gazdasági helyzet Magyarországon is gyökeresen megváltozott (az akkori válság szorítása elenyészett, a magyar gazdaság évek óta magas fordulatszámon pörög), vagyis a nyugdíjprémium fizetése realitássá vált. A pandémia miatti gazdasági válság ugyan nem tette lehetővé a tavalyi nyugdíjprémium-fizetést, hiszen a GDP 2020-ban nem nőtt, hanem csökkent, de éppen ez – a nagyon alacsony tavalyi bázis, amelyhez viszonyítani kell az éves növekedést – teszi most lehetővé, hogy akár a nyugdíjprémium legmagasabb lehetséges összegének kifizetése is realitássá váljék a nyugdíjasok és az egyéb jogosultak számára.
Persze fölmerülhet, hogy nem lehetne-e a 2010-es kényszerek szorításában fogant rendelkezések helyett valami sokkal kedvezőbbet kicsikarni a gazdasági teljesítményből a nyugdíjasok számára. Hiszen miért éppen a novemberi ellátás negyede, de legfeljebb 20 ezer forint a prémiumszámítás alapja? Amikor 2009-ben a javaslatot készítették az előterjesztők, az átlagnyugdíj 95 ezer forint, a mediánnyugdíj pedig 80 ezer forint körül ingadozott. Az előterjesztők így a mediánnyugdíj értékének egynegyedéhez kötötték a nyugdíjprémium maximumának számítási alapját. A mediánnyugdíj azonban jelenleg 130 ezer forint, és 2022-ben elérheti a 135 ezer forintot. Így ha politikai megfontolásokból marad is a nyugdíjprémium – amely a 13. havi nyugdíj visszaépítésével lényegében okafogyottá vált –, akkor a feltételeit méltányos lenne akként módosítani, hogy annak számítási képletében a novemberi nyugellátás egynegyede ne a 2009-es állapotokat tükröző legfeljebb 20 ezer forint, hanem a mindenkori aktuális évben érvényes állapotokat hívebben tükröző összegkorlát, jövőre például a 135 000 forint mediánnyugdíj egynegyede, azaz 33 750 forint szerepeljen. Emellett a nyugdíjprémium összegének egytizenkettedével (az egy hónapra eső összegével) méltányos lenne a nyugellátásokat növelni, így a magyar gazdaság jó teljesítménye beépülhetne a nyugdíjak összegébe is.
