Évtizedekig tudtak az azbesztveszélyről – mégis folytatódott a szennyezett kő kitermelése
Európai szinten is egyedülálló környezeti botrány bontakozik ki Magyarországon: azbeszttel szennyezett kőzúzalék kerülhetett utak alaprétegébe, döntően burgenlandi osztrák bányákból. Ráadásul nem meglepetésszerű katasztrófáról van szó, az osztrák Falter oknyomozó lap feltárása szerint már 1994-ben mérésekkel igazolták az érintett bányák szennyezettségét – írja a G7.
Sőt, egy 1981-es tanulmány szerint Rohoncon (Rechnitz) már 1933-ban észleltek magas azbesztkoncentrációt, 1979-ben pedig köbméterenként 3350 azbesztszálat mértek a levegőben. Az orvosok szisztematikus vizsgálatai során a rohonci lakók 10 százalékánál mellhártyaplakkot találtak, az azbesztszálak belélegzésének jellegzetes tünetét.
Az azbeszt mikroszkopikus rostjai súlyos egészségügyi kockázatot jelentenek: tüdőrákot, tüdőfibrózist okozhatnak, hatásuk azonban gyakran csak évtizedek múlva válik nyilvánvalóvá. Uniós szabályok szerint egyetlen azbesztet tartalmazó anyag sem hozható forgalomba.
A szennyezés mértékét jól érzékelteti, hogy amikor 2025-ben a rumpódi (rumpersdorfi) bánya köveit vizsgálták, az összes minta azbeszttartalma 5 és 50 százalék közé esett. A bevont német laboratórium a továbbiakban megtagadta a vizsgálat folytatását:
nem rendelkezett ilyen súlyos szennyezés kezeléséhez szükséges védőfelszereléssel.
Az osztrák hatóságok a Falter vizsgálata szerint dokumentumok, szakvélemények és mérési jegyzőkönyvek alapján hosszú évek óta ismerték a kőbányák azbesztveszélyét, mégsem léptek fel. Ausztriában lassan indultak el a hivatalos eljárások, az érintett bányavállalatok és az osztrák állam a mai napig nem kért bocsánatot, és sem anyagi, sem műszaki segítséget nem ajánlott fel a kárelhárításhoz.
Az ügy diplomáciai szintre emelkedett: Magyar Péter miniszterelnök bécsi tárgyalásán Christian Stocker kancellárral megállapodtak egy közös vizsgálóbizottság felállításáról. Magyar utalt arra is, hogy a háttérben korrupció is állhat. Ez azonban nem jó előjel: az osztrák gyakorlat szerint az ilyen ügyek rendszerint hosszú évekig elhúzódnak, és végül enyhe vagy felfüggesztett büntetéssel zárulnak.
Százmilliárdos kavicsimport
A szennyezés terjedelme a kereskedelmi adatokból is érzékelhető. 1998 és 2025 között közel 2,8 millió tonna követ és kavicsot szállítottak osztrák bányákból Magyarországra – ez a hazai kőbehozatal 12 százalékát tette ki (Románia és Szlovákia után a harmadik legnagyobb forrás). Az összes hazai kő- és kavicsimport értéke a vizsgált 27 évben mai áron 257 milliárd forint volt, amelynek 30 százaléka osztrák behozatal.
Az érintett exportőrök mai áron számolva mintegy 77 milliárd forintot kasszírozhattak a Magyarországra eladott anyagból. Az import részaránya a hazai kavicsfelhasználásban összességében csekély – az utóbbi években alig 0,3–0,8 százalék –, ezért az osztrák forrás akár átmenetileg is kizárható lenne a magyar piacról.
Az érintett cégek
A Greenpeace tényfeltárása alapján négy burgenlandi bánya érintett az ügyben, amelyeket három cég üzemeltetett: a Zöchling Co. (Pörgölény/Pilgersdorf), a Klöcher Baugesellschaft (Szalónakhuta/Rumpód és Pöszöny/Badersdorf), valamint a Hermann Mayer Sand- und Schottergewinnung (Borostyánkő/Bernstein).
A három vállalat együttes forgalma – amelyek főként építőipari tevékenységet végeznek, nem kizárólag bányászatot – mai áron körülbelül 100 milliárd forintra tehető. Adózott eredményük évi 1-2 milliárd forint, a saját tőkéjük összesen 6,6 milliárd forint, amelyből elméletileg részt vállalhatnának a kárelhárítás finanszírozásában.
Sem a három bányavállalat, sem az osztrák környezetvédelmi tárca nem válaszolt a lap megkeresésére. Az osztrák külügyminisztérium egy sajtótájékoztató hivatkozásával reagált, annak ellenére, hogy az azbesztügy a Magyar–Stocker-találkozó hivatalos közleményébe végül nem is került bele.
