Az elmúlt egy évben gyakran felmerült a kérdés, hogy mikor éri el a magyar gazdaság teljesítménye a válság előtti szintet. Bár korábban a várakozások arról szóltak, hogy ez 2022-ben történik majd csak meg, a gazdaság újraindulása a vártnál gyorsabb volt, így már 2021 második negyedévében elértük a 2019 végi gazdasági teljesítményt. Összehasonlításképp: 2008 harmadik negyedévének GDP-szintjét a magyar gazdaság csak 2014 második negyedévében érte el újra, azaz a kilábalás most sokkal gyorsabb volt. Csak remélni tudjuk, hogy a javulás nemcsak a gazdaságot jellemzi majd, hanem a vírushelyzet is konszolidálódik, és nem látunk majd a jövőben a korábbiakhoz hasonló súlyosságú járványhullámokat.

Fotó: Shutterstock

A mostani válság nem egy hagyományos, endogén, a gazdaság által kitermelt válság volt, hanem egy vírus okozta, ezért a hatásai is eltérők. Bár makroszinten túl vagyunk a válságon, az egyes ágazatok helyzete erősen különbözik.

A vírushelyzet nyertesének tekinthető az információs, kommunikációs ágazat, amelynek teljesítménye 11,7 százalékkal haladta meg a második negyedévben a 2019. negyedik negyedévit. Szintén jól teljesített az ipar és az építőipar 6,7, illetve 6,9 százalékos növekedést felmutatva a vizsgált időszakban.

E két ágazatban a magas keresletet és az ezzel lépést tartani csak mérsékelten tudó kínálatot mutatja az árak dinamikus emelkedése, ez pedig kockázattal jár.

Nem minden ágazat helyzete ennyire kedvező: a szállítási ágazat teljesítménye 14,1 százalékkal, míg a szórakoztatóiparé 10,6 százalékkal maradt el a válság előttitől, de a turizmus teljesítménye sem érte még el a válság előtti szintet – ami nem is csoda, hiszen a második negyedévet még érintették az ezen ágazatokat sújtó korlátozások.

Felhasználási oldalról az látszik, hogy a fogyasztás megközelítette, a beruházások volumene, illetve a termékek külkereskedelme pedig meghaladta a válság előtti szintjét. Természetesen a helyreállás még itt sem teljes, a szolgáltatások külkereskedelme még nem a régi, ebben nagy szerepe van a turizmus, illetve a szállítási szolgáltatások visszaesésének.

Az adatokból tehát megállapítható, hogy a magyar gazdaság makroszinten túl van a krízisen, ám ez még nem minden szektorra igaz. A még lemaradásban lévő területek is várhatóan viszonylag gyorsan túl lesznek majd a válságon – amihez persze az is kell, hogy a korlátozások ne jöjjenek vissza az életünkbe, és a nemzetközi turizmus vérkeringése is elinduljon.

Nem beszélhetünk már tehát arról, hogy a gazdaságot újra kell indítani, hiszen ez megtörtént, sikerrel újraindult, sőt a várakozásokat meghaladó tempóban. Mi tehát akkor a gazdaságpolitika teendője a mostani helyzetben?

Egyrészt figyelnie kell azon ágazatokra, amelyek még nincsenek túl a válsághelyzeten. Másrészt gondoskodnia kell arról, hogy a gazdaság visszatérjen a normális kerékvágásba.

Mit jelent ez? A kormányzat és a jegybank számos olyan intézkedést hozott a válság kezelése céljából, amelyek nem lehetnek véglegesek. Ilyen például a hiteltörlesztési moratórium vagy épp a jegybank eszközvásárlási programjai. Ezeket fokozatosan ki kell vezetni. Makroszinten pedig vissza kell térni a fenntartható növekedéshez, ami azt jelenti, hogy úgy kell a gazdaság dinamikus bővülését fenntartani, hogy az egyensúlyi mutatók is kedvezők maradjanak. Ez a folyó fizetési mérleg egyenlegének pozitívan tartása mellett jelenti az infláció letörésének, illetve a költségvetési hiány lefaragásának a feladatát. A vírushelyzet alatt lehetett és valamelyest kellett is lazítani, de most ismét itt az ideje a fegyelmezettségnek. Természetesen a gazdaságpolitikának nemcsak a makroszámokra kell figyelnie, de meg kell alapoznia a hosszú távú növekedést is, ebben az oktatásnak, az innovációnak, a kutatásfejlesztésnek van kiemelkedő szerepe. Erre pedig szintén költeni kell.