A Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa október 20-i ülésén ismét 15 bázisponttal, 1,8 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot.

A korábban 0,6 százalékos alapkamat emelése júniusban kezdődött, előbb 30 bázispontos, majd szeptembertől lassabb, 15 bázispontos ütemekben.

A szigorítás mindenképpen indokolt volt, hiszen a jegybank inflációs mandátumának megfelelően szükség volt az árfolyamatok visszaszorítására. Sőt, bár a jegybanki kommunikációból és az elemzői várakozásokból tudni lehetett, hogy az októberi emelés mértéke 15 bázispont lesz, a forint árfolyamának alakulásán az látszott, hogy a piac ennél nagyobb szigorítást várt volna.

A jegybanki kommunikáció, a forint árfolyamának alakulása és az inflációs folyamatok sem azt mutatják, hogy az eddigi kamatemelés elegendő lett volna a cél eléréséhez.

Sőt! Az infláció nem csökken, és a várakozások vonatkozásában is csak romlásról beszélhetünk: a világpiacon nő az energia ára, ami a háztartásokat a hatósági árak miatt közvetlenül ugyan nem érinti (csak az üzemanyag esetében), a közvetett hatásokon keresztül azonban beépül az inflációba. Egyre több termékről, alapanyagról halljuk, hogy hiánycikk, vagy az ára jelentősen emelkedett az alacsony kínálat, a magas kereslet és a szállítási nehézségek miatt. Ez szintén az infláció növekedésének irányába hat. Vannak ellenben olyan egyedi tényezők (bázishatások, a járványhoz kapcsolódó áremelések), amelyek jövőre már mérséklik a pénzromlás ütemét, s ezeket a tényezőket figyelembe véve az elemzők idénre átlagosan 4,7, a jövő évre pedig 3,9 százalékos inflációt várnak.

Fotó: Kallus György / VG

A cél fölötti infláció ellenére az elemzői konszenzus szerint a kamatemelések már nem tartanak sokáig: idén 2,1, jövőre pedig 2,4 százalékig emelkedhet az alapkamat. Az elmúlt évek jegybanki politikájából látható, hogy a jegybank törekszik laza monetáris politikát folytatni, azaz a szigorítás mértéke az inflációs folyamatok függvényében a lehető legminimálisabb lesz. Ezért számíthatnak az elemzők mindössze további 60 bázispontos emelésre 2022 végéig. A jegybank azonban nem határozott meg ilyen felső korlátot. Mandátumával összhangban azt hangsúlyozza, hogy az inflációs folyamatok és várakozások alapján dönt. Tehát ha a inflációs tényezők súlyosabbak lesznek, az hozhat magasabb kamatemelést. Fontos ugyanakkor nyomatékosítani, hogy az 1,8 százalékos alapkamat nem tekinthető magasnak – csak az elmúlt években elszoktunk tőle. Az 1,8 százalék a jelenlegi inflációs szint mellett továbbra is markánsan negatív reálkamatnak számít, tehát ennek alapján még bőven van lehetőség szigorítani.

Másrészt a kamatemelést nem értelmezhetjük valamilyen házon belüli folyamatként, mert a mértékét befolyásolja a nemzetközi kamatszint: elsősorban az EKB, másodsorban pedig a Fed irányadó rátája.

Ezek egyelőre visszafogják a kamatemelés mértékét, hiszen náluk még nem történt szigorítás, sőt, az EKB esetében az elemzői várakozások 2023 közepéig nem is tartalmaznak ilyet. Bár az inflációs folyamatok az eurózónában is erősödnek, ezt az EKB egyelőre úgy tekinti, mint átmeneti folyamatot, amelyre nem kell reagálnia – legyen igaza.

A jegybanki kamatemeléssel kapcsolatos várakozásoknál is érdemes figyelembe venni az átmenetiséget és a bizonytalanságot.

Most még senki nem tudja, hogy a fent bemutatott folyamatok mennyire lehetnek tartósak, mennyire épülnek be a várakozásokba. A jegybank pengeélen táncol: nem szabad túlreagálnia az inflációt, de nem is hagyhatja figyelmen kívül. Ez magyarázza a havi ütemű, kismértékű emeléseket. Az tehát látszik, hogy szigorítani kell, de hogy meddig, az kevésbé. Remélhetőleg minél kevesebbet, mert az a világpiaci árak stabilizálódását, a kilábalást veszélyeztető alapanyaghiány és energiaáremelkedés mérséklődését jelentené, azzal együtt, hogy fennmaradna a gazdaságban a monetáris politika támogató szerepe.